Ma eléggé nyűgös vagyok. Csak a szokásos rosszkedv, amire rátesz még rengeteg minden más. A barátaim lekezelősége, a "most nem érek rá, talán máskor"-ok..szóval igen, határozottan nem vagyok jól. A szörnyű pedig nem ez, hanem hogy senki sem veszi észre! Én egy elég domináns jellemnek tartom magam, bár el tudok tűnni, ha akarok. Nem szánalomra van szükségem, hanem azt szeretném, hogy mellém álljanak a rosszkedvemben.
Elkenődtem egy rosszhír miatt, amit igazából már hónapok óta tudok, mégis mindig megvisel rágondolnom, aztán tovább rontotta a helyzetet a hír, hogy nem tudok együtt szilveszterezni azokkal, akikkel szeretnék. Teljesen kiütött. és ezek után lekezelnek.
Nem szoktam kiesni a formámból, szinte mindig a kedélyes, mosolygós, humoros formámat hozom, azt hiszem, igenis meg van engedve a havi 1x-i lerobbanás. És azt szeretném, ha ezt mások is tiszteletben tartanák, ha már nem is veszik figyelembe.
Hadd bújjak el valahova! Csak egy kicsit..el akarok menni a fenébe innen, legalább egy kevés időre. Jó, én tudom, hogy ha egy álom valóra válik, akkor nem álom volt, de én az álmaimbeli világot szeretném. Olyan barátokkal, olyan fiúval, szülőkkel, élettel..szeretnék egy fehér tógát, meg örök nyarat, langyos havat és meleg őszt. Na, ennek volna értelme.
Olyan megnyugtató ez a szám...
