Tanévnyitó - Új élet?

Hát igen, elmúlt az első nap a 2009/2010-es tanévből. És igen, tényleg új ofőt kaptunk. A némettanárnőt. Nem baj, nem sajnálom, de Papczunnak jobban örültem volna. Állítólag az énektanárnőnknek valami súlyos betegsége van. Isten adja, hogy felépüljön!
Holnap tankönyvvásár.
Beszélgettem Vikiékkel ma, elmeséltem, miért szakítottam petivel, és legnagyobb meglepetésemre egyetértettek velem. És ilyenkor jövök rá, mikor nem érzem, hogy ellenségeim lennének, hogy mennyire szeretem az osztályomat. Kaptunk új órarendet, lesz hogy 8 óránk lesz, 3-szor is. Szörnyűűű. És a csütörtök olyan nehééz lesz :S. Várom a holnapot, kíváncsi vagyok már a tanárokra.
Imádom azt az érzést, mikor úgy érek haza a suliból, hogy még hallom az ebédet főni. Valami oylan megnyugvást ad, amit nem tudok megmagyarázni. Imádom a természetes fényben úszó házunkat. Valami ilyen érzés, mikor beteg vagy, és otthon maradhatsz, a többiek meg még a suliban vagy úton vannak. Szeretek ünneplőben lenni. Sajnos az az érzésem, hogy rajtam kvül az osztályban mindenki gyűlöli az egyenmellényünket. Pedig még csak nem is ronda. És én szeretem a hittant is. Áhitatból lehetne kevesebb. Jó, értem, hogy nagy ünnepekkor, mint Karácsony, meg húsvét, pünkösd, olyankor van istentisztelet, de évnyitón, évzárón és ballagáskor minek? xD
Velem most minden rendben. Mesélnivalóm alig. Tényleg várom az elém táruló tanévet. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Biztos koppanok majd rengeteget, és röhögök majd sokat.

Végül egy záróvicc:

"- Ezennel a 2009-2010-es tanévet..megnyitom!
- Nem láttam!"

Tsóók

A nyár utolsó napja

Nna, hát igen. Először is szeretném leszögezni, hogy a tegnapi nap egy csőd volt. Alig vártam, hogy leléphessek. Ahogy bepattantam a kocsiba és elköszöntünk, rögtön elkezdtem bőgni. Szegény Csilla meg is ijedt. Annyira rossz volt. Rosszul éreztem magam. Nem is tdom, sírtam-e már úgy valaha. Nna, tegnapról ennyit. Mai napról annyit, hogy ma van a nyár nekem és a Bocskai diákjainak az utolsó napja. És holnaptól kelés reggel 7-kor, hogy végügülhessem a napomat egy iskolapadban délután fél3-ig!

Amire számítanom kell holnap:

- 7-kor kelés (naná.)

- Új ofő (valszeg Fejes vagy Papczun tanárnő. bár Papczunban nem látnék logikát, mert ő kémia-matek szakos, Fejes meg német, és mi most németet fogunk tanulni. Papczunt viszont nagyon szeretem, de Orsi szerint Fejes is nagyon rendes, amit nem is kétlek.)

- Fél órás istentisztelet (mindig van)

- Ünneplőruha (gyűlölöm, kivéve az egyenruhánkat)

- 10 kiló tankönyv (na igen, és valszeg egyedül kell cipelnem, mert gyalog vagyok)

Úgyhogy lelkiekben edzem magam. Ahogy rajtam kívül még 200 Bocskai-s. A tudat vígasztal, hogy délre itthon lehetek.

Tsók, holnap hosszabb lesz.

Mentális K.O.

Eljött a nap, hogy kéne mennem apámhoz. De olyannyira nincs kedvem, hogy az már fáj. De Hugi miatt elmegyek, mert olyan ritkán látom, és őmégiscsak a húgom, ennyit megteszek érte, és mégcsak nem is kötelességből. Szóval, miután felébredtem, anya mondta, hogy apa már keresett telefonon, hogy beszéljünk. Na, mondom, remek. Merthogy nekem nincs mit mondanom neki, az is biztos. De hogy én beszéljek vele. Jó, a kezembe nyomta a telefont, ami már kicsöngött. Kösz, anya, tudtam, hogy számíthatok rád..A lényeg, hogy Kata vette föl. Mondtam neki, hogy apát keresem, mert hívott. Jó, akkor mondjam, mit szeretnék, majd ó tolmácsolja, mert épp vezet. Mondom, nem tudom, ő keresett, ő akart velem beszélni. Hogy fél óra, mire kiérnek, majd akkor visszahív. És akkor lecsaptam a telefont, és kiborultam. Miért kötelességem nekem találkozni vele? Ha az apám akar, jöjjön ki, nézzen meg, aztán hagyjon békén! De ez semmi, nem volt hajlandó kijönni értem, és visszahozni sem hajlandó. Dunaharasztiból! A szomszéd faluból!
Csak a hugi miatt megyek el mégis. De megmondtam anyunak, hogy én 4-nél tovább nem.vagyok.hajlandó.maradni. És leszarom a Bíró Csilláékat is, akkor is értem fog jönni, ha Csilla épp elvérzik a küszöbön. Ha nem jön értem, elszökök. Tudom az utat, eltévedni nem fogok.


:'(

Elég!!!

Kész! Minden vendég, akit köteles voltam vendégül látni, kipipálva. Hogy én hogy gyűlölöm ezt a Juditot. Régen sem voltam vele olyan hűdejóba, én Barbie-ztam, ő Bionicle-özött. Most pedig annnnnnyira flegmán viselkedett velem, hogy az már fájt! Még Tommy is csak nagy, kerek szemeket meresztett, mikor beszólt. Pontosan nem emlékszem már, hogy mit mondott, és azt sem, hogy miről. De esküszöm, elment tőle a kedvem. Aztán meg látom, hogy holnapra be vagyok írva anya noteszébe, hogy megyek apához. Jó tudni, igaz? Semmi kedvem. Ott lesz Kata is, és egyedül, csak és kizárólak (és ha már itt tartunk, bezárólag is) a húgom miatt megyek el. Elvileg ottalvós, de kereken megmondtam anya szemébe, hogy na, azt.nem! Még meglátjuk. De rohadtul unom az ide-oda programokat, és hogy nem hagynak a seggemen ülni. Aztán mire tényleg elfogy minden, addigra meg suli. Tommynak meséltem kicsit apámról, ő is kiakadt rendesen. Szóval most kicsit le vagyok nullázva, minden tekintetben. álmos, fáradt, és rosszkedvű vagyok.
Bocs a rövid bejegyzésért.
Majd legközelebb hosszabb lesz.

Tsók.

Isten éltessen, Ayu-chaan!

Igen! Holnap lesz 17 éves az én csöpp kicsi bogárkám ^^ Nem tudom, hogy fogom megünnepelni, hisz se barátai, és a felhajtást sem szereti a szülinapja körül, jobbára nem is ünnepli. De emlékezetes lesz, az biztos! Kitalálok valamit! ^^ Félj, Ayu-chan!

Gondoltam, egyszer megkérdezem tőle, miért gyűlöli a születésnapjait. Aztán rájöttem, hogy tudom a választ. Mert minden egyes év közelebb viszi a halálához. Jóó, tudom, ez jóformán mindenkire igaz xD Csak hogy ő nem fogja megérni az öregkort :S Sőt. Ahogy betölti a 18. születésnapját, valószínűleg azonnal kómába esik, hogy aztán pár napos lélegeztető-gépre kötés után elaludjon. WhhááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁ! NEMAKAROM! NEMMNEMMMM!! >.<

Aki ismer, tudja, hogy ritkán bánok meg dolgokat. De ezt megbántaaam! :( 18 lesz egy év múlva és még egy barátnője sincs! A nővérén kívül nemhogy nő, de senki nincs az életébe! És Kiyo-chan valahol jót röhög a markába. Szóval szörnyű érzés. Ő a főkarakterem, hogy lehettem ilyen köcöööög?! xD Na jó, igaz, hogy az alapötlet a mangakáé, de Ayu-chan most, perpill az Én karakterem! Tegnap csak belegondoltam a halálába, és négyszer bőgtem el magam. Nézzetek hülyének. Nyugodtan, csak tessék, rajta! xD Most lehet, nem sértődök meg. Anny mindent nem csinált még. Nem tanult meg sírni, nem találta meg az égető, elporlasztó szerelmet, nincsenek gyerekek, akik a nyakába csimpaszkodva az őrületbe kergessék. Nem zongorázott 14 éves kora óta, és nagyon szeretne még egyszer színpadra lépni egy szál zongorával. Szóval gyakorlatilag még nem is élt. És szegény olyan nehéz természetű ^^" A suliban sem szeretik, mert nem beszél senkivel. Alig élt. És egy év múlva ez már sehol nem lesz. Arról nem beszélve, hogy nem lesz, aki kijárjon a sírjához. Mint ahogy a temetőben nyugvók sosem magányosak, mert valaki mindig kimegy, sőt, még beszélgetnek is a sírkövekkel. Vele ki fogja ezt megtenni? :'(

Elmaradásaim ^^"

Phúúúh, hát.. Igazság szerint rengeteg midnenről kellene beszámolnom, és félek, hogy megint kilóméteres bejegyzést hagyok magam után xD. Jesszus, majdnem egy hete nem írtam bejegyzést! Na jó, azért mentségemre szóljon, hogy a családi gépen tudok csak blogozni, mert sajnos az én saját gépemen az internet legritkábban látogatott oldalain is a menü valamiért cirill, arab betűkkel mutatkozik meg és annyira még nem rendeklezem nagy rutinnal, hogy csak úgy belépjek vagyok a blogomba. Szóval most itt vagyok, élek és virulok :) És megint kilóméteres bejegyzést írok, wihhíí ^^.

19.-én meglátogatott egy barátnőm, Dancsi, akit 10 éve ismerek, bár inkább már 11. Gyermekként ismertem meg, mikor még egyszer a Tisza kiöntött, és bemondták a rádióba, hogy árvízkárolsultaknak keresnek szállást, amíg a szülők a gáton segítenek. És a nagypapám betelefonált és itt volt egy hetet, és jövőre visszahívtak magukhoz, aztán mi őket és így tovább. Sajnos idén csak egy napot tudtunk egymásra szánni, mert ő már érettségizni fog idén és fiúja is van, és dolgozik is.

A lényeg, hogy elég nehezen hangolódtam rá, pedig én nem vagyok egy oylan lány, velem iszonyú könnyű elbeszélgetni. De igazság szerint a teljes összhangot kettőnk közt mikor is..? Talán 3 éve veszítettem el? Előszedtem néhány régi fényképet magunkról, aztán megakadt a szemem az egyiken. Amikor kisebbek voltunk, 6-7-8 évesek, egy akkor nagyon drága (30. 000 .- értékű) Lego mellékágú babaházzal játszottunk, amit Lego Scala-nak hívtak. Tudtam, anyuval hova pakoltuk, így előszedtem, és kajakra elkezdtük fölépíteni xD És ahogy szedtem elő az apró mütyüröket, Dancsival mindegyiken elszörnyülködtünk, hogy "tééényleeg!". Aztánöö..hazamentek xD. Aznap este még átugrottunk a Gyuri szüleihez BB-ért, és ott volt az én legkedvencebb mostoha-unokabátyám: TOMMY!!!!! Vele annyit lehet hülyülni! Annyira szeretném, ha ő lehetne a bátyám! Rengeteget változott. Mind a zenei ízlése, mind a külseje.

Másnap reggel 10 körül anya felébresztett, hogy átjött a Tomi. Nna, mondom...villámzuhany, felöltözés. Mikor is ment el? fél2-kor? És még bírtam volna!!! xD Mindent csináltunk. De a legjobb azt hiszem az volt, mikor éjszaka kifeküdtünk a kertbe, és néztük a csillagokat. Valami olyasmiről beszéltünk, hogy mi lehet az élet értelme. Ekkor van 20.-a, Tommy meg haza, Dóri jön!! IGEN!! DÓRI.JÖN!! El sem tudom mondani, mennyire oda(-meg vissza-)voltam a tudattól!

Délre állítottam be ébresztőt, egyre vártam őket, de az ébresztő előtt keltem egy fél órával. Rendet vágtam, és már szólt is a telefonom. Sajnáltam, hogy Dalma nem tudott eljönni :( De azt nem mondhatom, hogy rossz volt. Annyi.hülyeséget csináltunk xD Szerepeztünk plüssökkel xD (megjegyzem azóta hordom magamnál a plüsskrokodilomat, amit Emesétől kaptam).

Ayu-chanból kroki, Billy-ből (zöld) nyuszi, Carmenből Barbie (igazi, vádliig érő szőke hajú), Naruból kutya, Luke-ból pedig róka xD. Kit hagytam ki? Ja, igen, kisAme-et, akiből méhecske lett. Azóta sincs rend a szobámban xD. Úgy fél4-ig vidultunk, együtt rajzoltunk, teniszlabdáztunk, ahogy szoktunk. Aztán bedőltünk alunni. Jaaj, azt elfelejtettem mondani, hogy a nagyapám mennyi baromsággal zaklatott folyton engem xD Dóri már röhögött a végén. Mondjuk én is. Kezdjük ott, hogy kikaptam, hogy mi az, hogy nem ebédelünk. "Angyalom, értsd meg, hogy ez a lány egy visszahúzódó lélek, és biztos nem szólna, ha éhes!"

Ezt megkaptam ha 4-szer nem, egyszer sem. Aztán másnap 10 körül szól a mobilom. Nagypapám. "Angyalom, tessék felkelni! Ez a kislány nem azért jött, hogy aludjatok! Tessék lejönni és reggelizni!"

Komolyan aszittem, hogy leütöm. Álmos, kómás fejjel. Még Dóri is erre ébredt. Az mondjuk jogos, hogy utána visszaaludtunk xD. Elmentünk a Sorodi-ba, nálunk, az egy ilyen kisbolt, de minden van. Bevásároltam egy carbonara-hoz, amit meg is csináltam. Szegény Dórin kifogott xD Mondjuk rajtam is. De azt mondta, ízlett neki. Akkor úgy bekajáltunk, hogy mondtuk, hogy hát nekünk le kell dőlni. Felmentünk a szobámba, a kupi közepébe, akkor született a szerepjáték plüssökkel. Egész végig RetJ-t hallgattunk, és azon morfondírozgattunk, hogy melyik szám kire illik rá. Meg melyik szereplő melyik karakterünkre húzható rá. Aztán lassan megjöttek Dóri szülei, haza is vitték. Láttam, kicsit furcsállták, hogy addig integettem, amíg láttam az autójukat. De hé, falun ez így megy! Mindigis így ment. Estefelé megjött Dóri, és vagy 20-szor megköszönte a vendéglátást.

A tegnapi - és a mai - nap átlagosan telt. Ébredéstől hajnalig kock.

Most mindenkivel nagyon jól érzem magam. Remek játékokban van részem, hol röhögős, hol sírós. De nagyon élvezem mindet :D

Holnapra a levegőben lóg egy találka Tommy-val. Le kéne mennem hozzá Keszthelyre, vonattal. Azt mondta, hülyülünk egy jót. De nem igazán van kedvem. Lesz ott egy csomó, idegen fiú, meg mit tudom én. Semmi kedvem nincs, és mikor diszkréten mondtam neki a telefonba, rávágta, hogy "dehogynem". Szóval..Anya még nem is tudja.....:S Bocs, Tomi, de tényleg nincs kedvem :S:S:S

Huh, nna, ez sem lett valami rövid xD

Azt hiszem, zárok. (Pedig igazán akartam rövid lenniii)

For Friends - Barátaimnak :)

Nosöö, hát, olvasgattam itt-ott, mindenkinek a blogjában, és arra az elhatározásra jutottam, hogy írok egy bejegyzést, ami csak és kizárólag, minden tekintetben, teljesen és 220%-ig a barátaimról szól. Megpróbálok mindenkit felsorolni, aki jelentős szerepet foglal az életemben - a családomon kívül. Most, ahogy így gondolkozom, elég nehéz összeszedni mindenkit, de azt hiszem, azok, akik jelentős szerephez jutottak az én szerény életemben, azok...:

(Nem feltétlenül fontossági sorrendben értendő!)

Dóri: Most kéne non-snassz-nak lenni, ugye? Aaaazt hiszem, az a legcélszerűbb, ha azt írom le, milyen érzés vele lenni csak úgy, mintsem inkább hogy ő milyen ember (úgyis tudja xD). Amikor először beszéltem vele msn-en keresztül, bevallom egész őszintén, feszengtem. De nem miatta(d), hanem mert úgy éreztem, hogy eget rengető humorérzéke van, és igen, legelőször ezt vettem észre benne. És mint mindenkinek, aki ember, neki is voltak dolgai. Furcsaságai, hóbortjai, mint például egyik pillanatról a másikra való elkedvtelenedés, elanyátlanodás, sötét-auranövesztés rekordidő alatt, és eleinte piszok nehéznek éreztem kezelni az ő emberi hullámvölgyeit (de talán csak azért, mert nekem csak nagyon rotkán vagy szinte sosem voltak). Aztán, ahogy telt az idő, és sokat beszéltünk, egyre többet, kezdtem szép lassan ráébredni, hogy mi lakozik a fejében, mi van a lelkében, és mire gondol. A lényeg, hogy hamar összeszedtem magam, és meglepően gyorsan alkalmazkodtam hozzá. Nem tudom, biztos valamennyire ő is alkalmazkodott hozzám. Dóri? xD Aztán mikor először találkoztunk, láttam egy másik oldalát. Eleve kicsit furcsa nekem, hogy nem betűkön keresztül látok valakit, hanem ott áll előttem, teljes valójában az a személy, akit tisztelek (igen, jól olvastad). Szerencsére mindketten hamar oldódtunk, és túlláttam a betűkön, sőt, még a fölöttem magasodó példakép-szerűségen is.

Dórival lenni csak úgy, olyan, mint..nem is tudom. Mézédes dinnyét eszegetni a homokos tengerparton vagy fagyit nyalni a hegyek közt egy kis viskó erkélyén. Tökmindegy, hol vagyunk, mindig úgy tudunk ellenni, mint az ikrek. Na jó, talán nem, de kicsit olyan, mintha a nővérem lenne (annak ellenére, hogy fiatalabb nálam xD {talán mert magasabb nálam}). Tény, hogy kettőnk közt én vagyok a....komolyabb? nem, nem vagyok komoly, de nem is vagyok érettebb nála..Igazából én vagyok a legidősebb, és valamilyen szinten anyáskodó vagyok xD. Megtanítottam bundáskenyeret meg rántottát sütni. Mintha nagyon morbid módon a lányom lenne. Mindig simogatom az anyamadár-szárnyaimmal. Szeretem megölelni, mert jó érzéssel tölt el, és szerintem egy ölelés személyhez kötött. Idegent vagy utált személyt nem ölelsz meg. De ha valakinek odaadod az ölelésed, az jelent valamit. Én pedig szeretem őt megölelni, mert azzal úgy érzem, nekimegyek egy buldózerrel annak a falnak, ami köztünk van, és a tégláknak, ami a köztünk lévő különbségeket szimbolizálja. Szeretem, ahogy mindenen el tudunk röhögcsélni, szeretem, ahogy egymás legapróbb dolgait és mélységesen átérezzük, és ha rossz kedvem van, neki is egy kicsit. Legalábbis ez nálam így van. Szeretem azt is, ahogy játékba tervezünk be, és egyszerűen imádom, hogy nem csak erről tudunk beszélni. Szeretem, hogy bizalmaskodhatok valakivel.

Dalma: Dalmával a kapcsolatom..fuhhú, mintha tüzet tűzzel oltana az ember. Úgy támadjuk egymást olykor, mint ha most a torka lenne a cél, aztán a két tűzcsóva eggyé fonódik, és pár perc/nap múlva újra egymás nyakában röhögük. Azt hiszem, egy elég gyenge se Veled, se Nélküled fűz össze minket. Mert igaz, hogy kb annyit beszélek vele egész nap, hogy szia, micsi?, de azért ha nem lenne, hiányozna. Szeretném, ha jobban megnyílnál, okés? Nem akarlak így elkönyvelni, de ehhez segítened kell!!

Peet: Igaz, hogy már szakítottam vele, de mindigis olyan havert szerettem és szeretnék magamnak, amilyen Ő volt. Akivel el lehet röhögcsélni minden marhaságon, de sírhatok a vállán, mert akkor sem röhög ki.

Orsi: Ha meg akarom mondani az őszintét, még csiszolnunk kell a kapcsolatunkon. Havernak tökéletes, humoros, lehet vele beszélgetni, mert intelligens és ha én kifogyok a témákból, ő talál újat. Mindezek ellenére a barátomnak hívom, de azért Dórit és Francit nem éred utol :P. Pedig még van egy csomó minden, amit barátok lévén nem csináltunk.

Emese: Mikor először beszéltem vele(d), őszintén, ő volt a szimpatikusabb, pedig Orsival előbb megvolt az összhang. Emesének valami olyan egyedi stílusa van, amit csodálok, mégis, a másik szememmel kinevetem, mert aranyos. Szeretem, ahogy raptorkodik, vagy pöszén, gyerekesen beszél, ahogy idézget a Némóból. Szeretek vele malmozni meg amőbázni, főleg fizika órán xD

Szandi: Emsi padtársa, mögöttem ül. Nagyon szeretem, imádnivaló stílusa van, holott nagyon különbözünk. De kedves csajszi, szeretem.

Franci: Ő a legrégebbi barátnőm, azóta ismerem, amióta a világon van. És végülis, igen. Gyermekkorunktól fogva össze vagyunk nőve, és nem csak etikából jártunk át egymás születésnapi zsúrjaira. Ez a furcsa összhang igazából kb 12 éves korom óta van meg köztünk, mikor elhívtam lovastáborba, ahova bizony mostmár lassan öt éve járunk együtt, megszakítás nélkül. Szeretek vele lenni, bár ő kicsit mélyebb barátom, mint az Orsi mondjuk. A mi kapcsolatunk nem a humorra épül föl, hanem az egymás iránt érzett kölcsönös szeretetre. Van ilyen?

NAGYON SZERETLEK TITEKET, HALLJÁTOK?? LÁTJÁTOK?

Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, okés? De ne hagyjatok itt, mert nem állok veletek szóba! (Peet kivétel)

Csodaeste

Nnah, felvirradt a nagy nap :) (Mármint, már elmúlt, de próbálom úgy beállítani, hogy hihető legyen xD)

BB már 9: 16-kor kiugrasztott az ágyból, holott 9: 30-ra volt beállítva ébresztő. Egye sebaj (új mondásom xD), felöltözködtem, hisz tudtam, hogy a vonatom 11-kor megy, így kész kellett lennem. Megreggeliztem, a táskám ruhákkal meg midnennel az asztal alatt volt. Nem adtam a kezeim közül xD

Tudni kell rólam, hogy szörrrrrrnyen parázok egyedül vonatozni. Márpedig akárhányszor megyek Fehérvárra vagy most ugye Dunaújvárosba, muszáj egyedül mennem, Peet híján ( :( )

Nagyon szeretem anyát. Kivitt az állomásra, és amíg nem jött a vonat, érdekes dolgot mesélt el a Krisztáról (ő apám exfelesége, a húgom anyja). Mesélte, hogy volt neki stúdióskorában egy Ági nevű barátnője, aki rám kicsiként rengetegett vigyázott (nem emlékszeeeeem, hüpp), és hogy ő mesélte, hogy milyen jóba lett az Operett Színház jegypénztárosával, ezzel a Krisztával. Aztán mikor egyszer csak úgy felugrott hozzá, apám nyitott ajtót, és az Ági nagy zavarban volt, mert anya jó barátnője, rám sokat vigyázott, estébé. És hogy a Kriszta mondta, hogy hát igen, ő tudja, hogy az Iminek lánya van meg felesége, de hogy ő még így embert nem szeretett, és ő megvárja az Imit, ha az kell. És a lényeg, hogy Ági és Kriszta kapcsolata megszakadt ezért, amit Ágiban nagyon tisztelek. Azt hiszem, nagyon jóba lettem volna vele. De ettől a Krisztára nem tudok rossz emberként tekinteni, emrt egy nagyon helyes nő, és imádom. Úgy törődött velem mindig, mintha ő lenne a második anyám..Egy pillanat.. Betti a második anyám, akkor Krisznek csak a 3. hely jut.

A lényeg, hogy volt min gondolkoznom a vonatúton. Dóriéknak nem is mondtam, de azt hiszem, nem akartam a saját gondjaimmal cseszegetni őket, mikor röhögni gyűltünk egybe.

Nna, időben valahol fél12 tájékán lehetünk. Pusztaszabolcsnál kicsit megijedtem, mert azt hittem, nem megy tobább, holott nekem Dunaújvárosba kell lennem 20 percen belül! Túl sokat időztünk ott, plusz még mindenki le is szállt az én kocsimból, még a kalauz is és áááhh. Aztán úgy az út felénél elkezdett fájdogálni a hasam is. Úgy, ahogy a Vénuszlakóknak egy hónapban minimum egyszer. Mondtam, remek, össz-vissz 2 betétet hoztam vészhelyzetre. De megnyugodtam, mert Dórihoz mentem, aki végtére is lány, úgyhogy..höh..

Aztán..IGGEN! "Dunaújváros, végállomás következik!" És ennek a mondatnak úgy megörültem, mint egy karácsonyra áhított ajándéknak. Szóval összecuccoltam, és az automatikusan nyíló és záródó ajtóhoz siettem. Messziről már a peronon várakozókat figyeltem, ÉS IGGEN! Megpillantottam őket! Nagyon jó érzés fogott el, hogy nem is kint a parkolóban vagy az állomás előtt, hanem a peron mellett vártak. Leszökkentem a járműről, és megcsapott az a híred, Dunaújvárosi meleg..na jó, nem híres..de Dunaújvárosi :P (klímás volt a vonat xD). Elindultunk egymás felé, mint a Tűzszekerekben, és egy hatalmas öleléssel köszöntöttem őket. Mint Dóri blogjában olvashattam, fájlalja a nyakát xD. Mindegy, meséltem neki vonatos kalandjaimról xD Aztánöö Dalma elvezetett a parkolóba, ahol anyukája várt a jó hideg kocsival. Bemutatkoztam, és annyira jó érzés volt látni olyan embereket, akikről eddig csak betűkön át tájékozódhattam. Azt hittem, lesz legalább 20 percem Dalma anyujával cseverészni, hogy leszűrhessem, milyen ember, de 5 perc múlva közölték a lányok, hogy megjöttünk. Mondtam, hogy jó xD. Dóri körbevezetett a kertben, bemutatott a kuytusainak. TÖK ARI MINDKÉT KUTYÁD! De a nagyot jobban megkedveltem. Talán mert elmondtad, hogy mindenki tőle fél xD. Aztán találkoztam Dóri szüleivel is. Vittem ajándékot mindenkinek. Apukának pezsgőt (nehéz volt xD), anyukának konyharuhát, Norbinak farmeros mappát, Dórinak meg cuki kutyusosat. Meg is kaptam a magamét, hogy miért hoztam ajándékokat. Anyum szerint illik, ha vendégségbe megyünk, így szerintem is. Aztán bevonultunk Dóri szobájába a 2 lánnyal, és mivel én leültem rajzolgatni, ők is leültek. Mármint Dalma nem. Tényleg, miért nem? xD Aztán karakter-labdáztunk (új játék xD), ami kb annyiból állt, hogy mondtál egy szerepes karaktered nevét, és továbbdomtad a labdát. A vége fele szenvedtünk rendesen xD. Főleg én meg Dalma xD. De segítettünk egymáson mindig, ha volt ötletünk, és olyankor nekünk nem volt kit mondani xD Poén volt. Gondoltuk, utána megnézzük az Igazából szerelem c. filmet. Ahogy észrevettem, a csajok elröhögcséltem egy.egy poénon. Én már sajnos láttam ezt a filmet, de hát ez van. Ezeregyedjére is meg tudnám nézni (L). A kedvencem Julia és Mark kapcsolata. Mark az, akinek a legjobb haverja elvette élete szerelmét. A másik meg a miniszterelnök és a..nem is tudom, kije xD alárendeltje. És hát ugye miniszterelnök lévén az ország az első, nem a szerelem. De egy csomó szál van mégh benne, erről egyszer bővebben, másik bejegyzésben. Aztán ahogy vége lett (129 perces volt xD), Dalma hazabuszozott. Mezitlábazás az aszfaltoon (L)

Aztán Dórival magunkra maradtunk. Labdáztunk még keveset, és közben azon derültünk, hogy eljöttem DúV-ig, hogy láthassam őket, ehhez képest Dalma már ott sincs, mi pedig labdázunk egy teniszlabdával. Aztánöö kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam, mert Dóri az a fajta ember, akivel midnenről el lehet beszélgetni. De tényleg. De valahogy mégis a játékunk került szóba. Nem bánom, ne értsd félre, kincset ér a játékunk, de beszélgethettünk volna a bálnák szaporodásáról is. Na jó, igazából csak azt próbálom elkerülni, hogy erre épüljön a kapcsolatunk. De egész jó úton haladok ^^.

Az est fénypontja Andy a négyzeten lett. Dóri említette, hogy legyen már egy új SEBAJ párosunk, én meg mondtam, hogy miért ne? Billy-t most úgyis kórházba küldtem, jót tesz a frissülés. Na jó, de név. Mondtam, hogy Andrea, de húzta az orrát, ezért cselesen benyögtem, hogy Andy. És ez tetszett neki, úgyhogy rámondta az áment az Andreára. Én meg gondoltam, akkor az enyém Andrew, és akkor ő is lehet Andy ^^ furcsa véletlen. Összehoztuk, hogy hogy találkozzanak. A lényeg, hogy véletlenül összekuszálódnak a papírok, és egy lakásba irányítják őket, de senki sem hajlandó elmenni. Aztán hogy milyen háziháború lesz kettejük közt.

Most is épp velük játszunk, nagyon vicces xD

Örömömre nem csak a Sebaj volt a téma, de hajnali 3-ig vidultunk xD Aztánöö...lefeküdtünk. Dumcsiztunk még az ágyba, és Dóri beállított 9-re ébresztőt, de egyikünk sem kelt föl xD. Mondjuk 9 után félóránként felébredtem, és mindig néztem a tükörben, hogy Dóri mit csinál xD. Aztán meguntam, és felültem. Nem sokra rá ő is felébredt. Köszöntem, elmentem fürdeni, majd olyan 11 tájékában elindultunk reggelit készíteni. Végre megtanítottam bundáskenyeret csinálni ^^. Rendesjókislányok vagyunk, ezért elmosogattunk, még a tűzhelyet is letakarítottuk. Ha az anyám ezt megtudja, huhhúú..xD Aztán Dóri ment el fürcsizni, addig beágyaztam nála is, a saját helyemet is. És nem is vette észre :(

Aztánöö..mi is volt...? Dóóri, segíts xD Kicsit labdáztunk, aztán megmutogatta a dolgaimat a gépén, utána kérdezte, hogy akarok-e valamit megnézni neten, és mondtam, hogy onemangát, töltöttek-e Spiral-ra. Ésöö nem xD De a lényge, hogy megmutogattam ezt-azt a mangában, és ha minden igaz, még most is ott ül a manga előtt xD.

Ezt csináltuk 4 órán keresztül, aztán kivittek az állomásra és Sayonara, bye-bye.

Annyira jól sikerült, hogy kitaláltuk, hogy jövőhéten megint. Anya úgysincs itthon, ők meg jöhetnek vandálkodni xD. Nem tudom, az egyik lányt hova teszem aludni, de asszem, megoldható. Nagyon jól éreztem magam, hihetetlenül jó votl Dórival hajnalig röhögni, Dalmával meg irtó jó érzés volt találkozni. Csak látni mindkettejüket ^^ Kár, hogy ma már nem tudtunk talizni, de hát aki dolgozik, számoljon ezzel. :P

Még az az anime-fan csapat jó volt visszavonatúton xD

Jaj, Dóri, köszi a klónmicimackót meg a többi rajzot!!!

Love, csajok!

GGxx

Whááááá, igen, igaz a hír! :) Megszereztem gyermekkorom kedvenc addigüsdamígmárnemmozog-típusú számítógépes játékát!! Te jó ég, micsoda nosztalgikus. Minden emlék beugrik, ahogy a "Press Start" felirat villog az orrom előtt a kiváló grafikával készített intro-logo előtt. Szívem a torkomba ugrik, ahogy elsötétül a képernyő, és az 50 karakter között ugrálgatok. És aztán ráakadok régi kiskedvencemre: IGEN!!

Jam Kuradoberi! Wháá, de régen volt! Annyira szerettem ezt a csajszit, mert gyors volt, és olyan jó combo-kat tudott. És imádtam a haját xD Amit, megjegyzek még fodrász sem tudná utánozni xD. Wáá, és olyan gügye volt xD Ha az ellenfele addig verte, amíg el nem szédült, lecsücsült a földre, és számolta a feje körül szálló madarakat xD Mindene volt a főzés! Igaz, hogy kínai volt, de a játék japánul zajlott. Wáá.

Azon gondolkoztam tegnap, hogy mi volna, ha cosplay-en őt választanám. Jó, lehet, hogy csak szalmaláng és holnap után majd nem őt akarom, de nem lehet olyan nehéz a ruhája. Veszek egy fehér miniszoknyát, piros egyberuhát, azt kidíszítem Jam-éhez hűen, aztán...nem tudom, a haját hogy csinálom meg. nincs olyan hosszú hajam, hogy derékig érő körbe tudnám fogni xD. De még lehet 8)

Nno, akkor íme néhány kép:

Kudarcok napja

Kicsit kivoltam akadva a nap második felében. Olyan apró csalódások értek, mint hogy Nao-chan megint lemondta a találkát, Franci és Szasza nem vette fel a telefont, miután 3x hívtam mindkettejüket, és kiderült, hogy a hármas csajos nálamalvós 2 nap csak nekem fontos. Nagyon ki voltam ütve, és borzasztó mennyiségű csalódást éreztem. Aztán rájöttem, hogy ez nem a világ vége, hisz csütörtökön és pénteken bepótolom az elhalasztott találkozókat :). Aztán ahogy ezeket így írom, az jut eszembe, ahogy Emesével megbeszéltük, hogy találkozunk egy ebédre a Herminában, és mikor megérkeztem, akkor közölte a telefonban, hogy elfelejtette. Azt hiszem, valami ilyemsit érez az ember, ha csalódott. Lehet, hogy nem vagyok annyira fontos ember, mint azt hiszem magamról. Vagy ha mégis, az Emese-féle buktatók jól titkolják. Szóval elég szörnyű nap volt, remélem a holn..mai jobb lesz. Még Dórinak is nekiugrottam, pedig én aztán a legnagyobb híve vagyok az "előbb gondolkozz, aztán harapj"-elvnek. Bocsánatot kértem tőle, és rá is bólintott, de én azért ilyet nem szoktam csinálni, ez pedig meglepett.

Szaszával a találkozás..nem mondom, hogy katasztrófa volt, de elsülhetett volna jobban is. Végig ő beszélt, engem pedig alig hagyott szóhoz jutni, ez pedig csak mégjobban elvette a kedvem.

Azon jár az agyam, hogy vajon tényleg ismernek-e emberek eléggé. Mondjuk akiket barátaimnak hívok. Tudják-e, hogy mi jár a fejemben. Mondjuk nem is baj, ha nem mindig tudják, de amikor egyértelmű hullámokat bocsájtok ki magamból, akkor tessék venni a jeleket.

Csak dalma meg Dóri olvassa a blogomat, így jelzem nekik, ez nem nekik szól xD *akkor minek írja le?*

Letöltöttem gyermekkorom egyik kedvenc számítógépes játékát. Tiszta fura érzés :D Erre szoktam mondani, hogy gyermekkorom eszméjét újra felkapta a szél :)

S.E.B.A.J. - Elnémult szirénák

Épp azon járt az agyam, mikor Dalma megkérdezte, hogy mit csinálok, hogy a Dórival való játszin kívül semmit. Így gondoltam, tudósítok, hogy mi történik épp. :)

Pár héttel ezelőtt azon gondolkoztam, hogy kicsit leeresztettünk játszi terén és fel kéne turbózni valamivel (igaz, hogy én adtam előtte is akciót). Gondolkoztam, mert egy szimpla akció maximum 2 játékot foglal el, ide valami hosszabb kell, valami, ami nem 2 játék erejéig tart, igen ám, de mi, hmmmmmmhmhmhmmmmmMmMmM. És akkor beugrott, hogy a főszereplő fiúm kiütöm. Igen ám, de rákkal nem lehet, hisz az még Dóri ötlete volt még elég régen, amivel az ő karakterét, Billy öccsét sújtotta xD. És mikor Balatonon voltunk, kipattant az isteni szikra. Jó, kicsit morbid, mert úgy találtam rá a stroke-ra, hogy anya legjobb barátnőjének a férje esett át rajta és ő mesélte el, hogy igazából stroke-osnak lenni mit jelent. Valami olyasmi, hogy egy vérrög elzárja az agyban a véreret, és ettől megnő a vérnyomás, ami veszélyes. Meg elzárhat idegpályákat is. És utánanéztem a neten is, már itthon, és akkor találtam rá a kulcsszóra: hajlamörökléses. Ergo a karakterem megkaphatja, ha volt a családban legalább egy olyan, aki átesett rajta. Ez a részlet meg úgyis elenyésző, szóval innentől szabad volt a pálya. Jó régen kigondoltam, aztán csak most jutottunk el a kijátszásig. Úgy nézett ki, hogy Billy - szokásához híven ment az öccsét, Kev-et idegesíteni, aki viszont egy közelgő bálra készült volna, ha a fiú hagyja. De nem hagyta xD. A lényeg, hogy elküldte, de mielőtt a fiú kiléphetett volna az ajtón, összeesett, és hát elég nehezen kapott levegőt. Kev kihívta az orvost, aki elmondta neki, hogy ha 2 percen belül nincs itt a mentő, nem éli túl. No, akkor uccu, mentővel beautóztak a körzeti kórházba, ahol a főorvos pontosabb utasításokat adott Kevinnek, hogy miféle eljárások következnek, mi a prognózis, meg ilyemik. Kev enyhén szólva ledöbbent, mikor megtudta, hogy a bátyja amellett, hogy ágyban felvő beteg lesz minimum egy hétig, még le is bénul a jobb oldala, a karja a lába. Aztán nagynehezen rávette magát, hogy bemenjen a fiúhoz, aki érdeklődve várta, hogy mit mondott az orvos. Kev tömören, de tényleg tömören, 2 mondatban el is mondta. Aztán, ki tudja, miért, el akart menni, Billy pedig meglepődött. Csak most jött, hova menne? És akkor Kev a fejéhez vágta, hogy fogadjunk, Billy csak azért lépett be az életébe, hogy átgázolhasson rajta és tönkretegye, mert az sikerült, és hogy ő nem fogja hónapokig pátyolgatni. Majd elment. Billy pedig köpni-nyelni nem tudott. Azt sem tudta, Kev miért vágja ezt mind a fejéhez, és bár nem haragudott az öccsére, borzasztó nagyot csalódott benne. És ahogy Kev elment, el is kezdett keservesen sírni. De lám, a sors ironikus, az ajtó túloldalán meg Kevin ücsörgött a falnál, zokogva. Aztán egy fél nappal később Kevin visszajött látogatóba a fiúhoz, és hát enyhén szólva összeborulás volt. Kev bocsánatot kért, Billy meg mondta, hogy nincs semmi baj, mert az öccse, és sosem tudna rá haragudni, mert teljesen megérti az érzéseit. Aztán Kev elment vacsoráért magának meg a fiúnak.

Pákozdiéknál :)

Nnaöö hát úgy összességében nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Baromi szép házban laknak, még szauna is volt, amire irigy vagyok, mert szinte alig használják >.<. Én meg majdnem minden nam használnám, mert imádom. A lányok szobája is nagyon szép. Még mindig nehezen veszi be az agyam, hogy Réka az idősebb. Sokkal alacsonyabb Petránál, aki pedig velem egyidős. Nna, a lényeg, hogy elvittem egy gyerekkori videófilmet, amin mind a hárman rajtavagyunk. Úúúúúgy röhögteek xD. Jó, mondjuk én is xD. Az úgy aranyos volt. Aztán Réka elment a fiújához (erről az jut eszembe, hogy én már szingli vagyok :'( ) és Petrával beszélgettünk. Meséltem neki a lovastáborról, és úgy tűnik, meghoztam a kedvét egy kis pacigoláshoz. Fura, mert azt hittem, Rékával jobba leszek, de ezek szerint én is tévedhetek. Aztán megkajáltunk, volt zöld sali meg pipihusi, Barnabás durranásig zabálta magát xD. Na jó, nem a sebészeten kötöttünk ki. A hazaút végülis normálisan telt, leszámítva, hogy Barnabás visszadumált a GPS férfihangjának, hogy fogja már be xD.

Sajnálom, hogy a mára kitűzött programom halasztani kellett, de valahol éreztem xD. De úgyis bepótolom, szóval emiatt nem aggódok :P

Aztán holnap Boráros tér ÉS FRANCI ÉS NAO-CHANOM!!! Én kicsi Lájön-bébi-m ^^

ALIG VÁROM, halljátok? Igaz, még nem tisztázott, hogy hányra, hol tali és mit csinálunk, de ha Nao-chant láthatom, az megér mindent :D

Vagy valami hasonló.

Egy vasárnap - nosztalgia

Úgy érzem, ma reggel kissé bal lábbal keltem. És bár tiszta erőből kopogok a gépen, úgy érzem, leragad a szemem xD Egy kicsit jobb kedvem lett, hogy beszéltem Dórival, és hogy anyától kaptam egy új tornacipőt a gyűjteményembe, de ugyanolyan vacakul érzem magam.

De ahogy a tegnapi Savoya-zás jut eszembe, kósza mosoly szökik az arcomra. Annyira szeretnék több időt tölteni az édesanyámmal. Úgy, mint régen. Mikor kicsi voltam, anya és apa elvált, én meg kettesben maradtam anyuval, egészen 8 éves koromig. És borzasztóan szerettem, mert mindent együtt csináltunk, még olykor együtt is aludtunk. Emlékszem azokra a bő vacsorákra, mikor ültünk az ágyban és a tálca fölött haraptam a zsömlét, anya meg a hagymát és szalonnát. Emlékszem arra is, hogy éjszakánként, lefekvés előtt mindig AnimalPlanet-et néztünk. És mindig elvitt ahhoz a műemlékhez, amit én Eü-nek hívtam (tulajdonképpen azt hiszem, egy Sztálin-csillag volt). És emlékszem arra is, hogy nem akartam elmenni a nagymamámhoz vasárnapi ebédre, mert a plüssmacskám "begolyózott". És emlékeimben él az is, ahogy csörgött a telefon, míg anya kutyát sétáltatni volt, és én vettem föl, és a Tibsó volt.
"- Halló?
- Szia, Sacikám, az anyát keresem, otthon van?

- Elment kutyát sétáltatni.
- És nem tudod, vitte a mobilját?
- Igen.
- És nem tudod véletlenül a telefonszámát?
- De igen.
- Nagyszerű, akkor várjál, írom!
- 06-20..a többit nem tudom.."

Hajh..de aztán anya szerelmes lett az alattunk lévő kisbolt eladójába, Gyuriba (aki most az öcsém édesapja), és onnantól kezdve..nem voltam hanyagolva, csak ez az ÉdesKettes életmód megszűnt létezni. De hát még kislány voltam, ez akkor nekem fel sem tűnt, csak így utólag, hogy belegondoltam. Jó volna visszamenni az időbe és újraélni ezeket a csodálatos éveket. Kiélvezném minden percét. Csak Én és az Édesanyám :)

Let's Start!

Nno, hát először is üdvözlök mindenkit a sö..izé..a blogomban, ami mostmár..höh..végtére is az enyémnek mondható :)
Hogy miért is hoztam létre?
- Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen ember is vagyok. És végülis arra jutottam, hogy külsőre olyan, mint bármelyik másik. De arra is rájöttem, hogy ezzel a ténnyel én nem vagyok boldog. azt akarom, hogy MINDENKI tudja meg, hogy valójában milyen is vagyok. IGEN, Te is, aki épp olvasod ezt a bejegyzést. Aztán az is eszembe ötlött, hogy akkor írok egy naplót. Igen ám, de ahhoz lusta vagyok, meg kézzel írni fárasztó, különben is, itt van nekem a gép, itt ülök majdnem egész nap, miért is ne vezessem le itt életem pillanatait?
Szóval így kötöttem ki a blognál. Úgyse olvassa senki, tehát arra tökéletes, hogy én itt elirogassak ezt-azt :P
Hogyan tovább?
- Hát, gondolom én itt elleszek olykor-olykor, ha épp nincs dolgom. Nézzétek el nekem, még csak tanulom a blogozást. Majd ha elég ügyes leszek, foglalkozok a design-nal is, hisz tudom, hogy anélkül üresnek tűnik az oldal. Majd igyekszem, jó? :D
Aztánööööööö...aztánaztánaztán...
A barátnőim biztos ezer örömmel segítenek majd rendezgetni ezt a picinyke helyet, ami az enyém.

Voltunk anyuval a Savoya-ban, és borzasztó jól éreztem magam!!! Szeretem anyát.. Főleg mikor kettesben vagyunk, és elökörködhetünk minden marhaságon. Kicsit sajnálom, hogy Barnabás és Gyuri miatt ez nem tud állandósulni, de hát családban élni ilyen. Így aztán nem bánom :)
De ez a pár óra felvirágoztatja a lelkem. Mindenen, de szó szerint mindenen röhögünk. Azon, ahogy parodizálom a nagymamámat, hogy idézek rádiókabarékból, összesúgunk emberek mögött, elröhögcsélünk egy-egy bolti terméken és kinevet, mikor elhagyom a strandpapucsom.
Több ilyet kéne beszervezni.
Hallod, Anya?!

:)