Ma eléggé nyűgös vagyok. Csak a szokásos rosszkedv, amire rátesz még rengeteg minden más. A barátaim lekezelősége, a "most nem érek rá, talán máskor"-ok..szóval igen, határozottan nem vagyok jól. A szörnyű pedig nem ez, hanem hogy senki sem veszi észre! Én egy elég domináns jellemnek tartom magam, bár el tudok tűnni, ha akarok. Nem szánalomra van szükségem, hanem azt szeretném, hogy mellém álljanak a rosszkedvemben.
Elkenődtem egy rosszhír miatt, amit igazából már hónapok óta tudok, mégis mindig megvisel rágondolnom, aztán tovább rontotta a helyzetet a hír, hogy nem tudok együtt szilveszterezni azokkal, akikkel szeretnék. Teljesen kiütött. és ezek után lekezelnek.
Nem szoktam kiesni a formámból, szinte mindig a kedélyes, mosolygós, humoros formámat hozom, azt hiszem, igenis meg van engedve a havi 1x-i lerobbanás. És azt szeretném, ha ezt mások is tiszteletben tartanák, ha már nem is veszik figyelembe.
Hadd bújjak el valahova! Csak egy kicsit..el akarok menni a fenébe innen, legalább egy kevés időre. Jó, én tudom, hogy ha egy álom valóra válik, akkor nem álom volt, de én az álmaimbeli világot szeretném. Olyan barátokkal, olyan fiúval, szülőkkel, élettel..szeretnék egy fehér tógát, meg örök nyarat, langyos havat és meleg őszt. Na, ennek volna értelme.
Olyan megnyugtató ez a szám...

Comenius

Nem fogom leírni, hogy mi az, tessék szépen rákeresni Goggle-ban, Google a barátunk.
Nna, elkezdtük a forgatást, és eddig rohadtul élvezem :D Voltunk kint az udvari színpadon, elökörködtünk, röhögcséltünk, hullámoztunk meg vonatoztunk is xD És mindent vett a kamera xD Aztán voltam énekkaron, ahol végig kameráznom kellett.
Amúgy most énekkaron egy 3 szólamú dalt tanulunk (természetesen alt vagyok, sajnos). A tanárnő azt mondta, hogy azért, mert jó, sötét hangom van xD Nna, ezt értelmezzétek xD.
Ööö...másmásmás...Szarul tanulok. Ez van, gyerekek. Rossz tanuló vagyok. De rajtavagyok az ügyön.
Megint kaptam pénzt :D Ha továbbra is így jön a pénz, lassan tudok venni egy nagygépet a szobámba :D
Apropó szobám. Úgy néz ki, a hétvégén ki lesz festve, ví ^^ Vasárnap múzeum.
Valamit akartam még.
Ja, nem tudom, mikor jelentkezek újra, asszem anya el fog tiltani a géptől.

Nna, tsók, édessseim

Fehérvár + Újítások

Szerintem ez most rövidke bejegyzés lesz, mert Dalma a javát már leírta Fehérvárnak, Dóri meg úgysem fogja xD De talán elolvassa.
Annyit róla, hogy szerintem egész jól sikerült, jobban, mint vártam, és büszke vagyok magamra, hogy félre tudtam tenni az ellenszenvemet és a rossz megjegyzéseimet arra a 4 órára.
Azért voltak mélypontok, de szerencsére Dóri gyorsan és jól kapcsol, és azért én is igyekszem nem leejteni a beszélgetést. ÖÖ, igeen, mélypontnak számít még, mikor Dóri beleugrott a pocsolyába, mert nem 100-as xD Mélypontmélypontmélypont...jaigen, az a 10 perces futás a pályaudvarra, aztán pedig koppanás, hogy nincs is vonatom.
De nem baj, az a fontos, gogy jól éreztük magunkat, ha csak 4 órára is.

Külsőről annyit, hogy egyenlőre ez így megteszi, mindjárt szerkesztek egy tetszetősebb dizit és a képeket is lecserélem jobbakra.

Éhes vagyok.


Mama rules xD

Sok jó és egy rossz

Nna a jó hír mostan az, hogy szerelmes vagyok az osztályomba. Bizony, még azokba is, akiket zsigerből gyűlölök, mert gyűlölnek. Valahogy most alábbhagyott az engem piszkálás. Néha-néha elvétve van egy galacsin vagy sziszegés, mikor beszélek, de ezeket már nem veszem magamra. Rájöttem, hogy amit tavaly az elvárás-fára tűztem a Magamtól címszó alá, teljesült. Ugyanis azt tűztem ki, hogy jobban tanuljak és nyitottabb legyek mások felé. Elhatároztam múlt hét csütörtökön, hogy jobban fogok tanulni, igenis és abból is rákapcsolok, amit eddik vastagon és magasról. :) Aaa másikat meg azért tudom, hogy teljesült, mert már nem csak orsival meg Emesével beszélek, hanem Rebekával, Németh Katival, Krisztivel, Lovász Nikivel, Szandival, Kláráékkal. Szóval..most jól érzem magam ^^ Valamilyen belső tisztulást érzek.
Valamiért még mindig 37.3 vagyok, ami kicsit aggaszt, de holnap kardiológia.

Nna, a rossz az, hogy tegnap csúnyán összekaptunk Dalmával, mármint Dóri meg én. Amiért fáj a szívem, de hát nem az én hibám, és nem is Dórié. Az egész azért van, mert vannak hülye emberek, akik nem veszik észre magukat. Lehet, hogy ezért ment fel a lázam -.-. Gáz lenne, ha blogon keresztül venné észre magát az illető, úgyhogy nem is részletezem. A lényeg, hogy rohadtul elment a kedvem a vele való találkozástól, és msn-en sem ír rám. Szegény Dóri.

Aztán még Franci. Felhívtam valamelyik nap, hogy megosszam vele, vele szeretném megünnepelni a születésnapom az ismert okok miatt, de mielőtt bármit is mondhattam volna, elkezdte mesélni, hogy mi volt a próbán, és hogy rájött, hogy az összes ember milyen önző, és hogy ő tulajdonképpen mennyire barátok által mellőzött. És az úgy nem esett jól. Kicsit pityeregtem is, hála az égnek, hogy tudok halkan, aztán elmondtam neki, hogy miért hívtam fel. Hát, enyhén szólva hülyén jött ki az a beszélgetés.

Ani meg menjen a sunyiba. Odabattyogon szünetben Emeséhez, aki az Anival beszélget, és nagy lelkesen elkezdem mesélni, hogy anyát kiengedték a rendőrségről, merthogy az történt, hogy júliusban koccant ésatöbbiésatöbbi, és az Ani beszólt, hogy minek mesélsz el mindent, mikor senkit sem érdekel? És azt mondtam neki, hogy azért, mert tudtommal ezek az alapfeltételei egy értelmiségi beszélgetésnek. Emese meg, mielőtt kitört volna a 3. világháború, közbevágott, hogy amúgy is megkérdezte volna, hogy mi történt meg minden.

Szóval Ani nagyon nem bír engem. De nem baj, én sem őt. De csak mert nem bír elviselni.
Ofőn lehet, hogy hibáztam egy nagyot. Szóba került, hogy elmegyünk moziba, és felvetődött a Fel! én meg nagy lelkesen odafordultam Szandihoz, és elújságoltam neki a nagypapám szerepét. És utólag belegondolva ez egy kicsit nagyképű volt, dicsekvős, amilyen én nem vagyok. Ani vágta is a pofákat, de Szandi egész jól fogadta.

Hoppá, kicsit több a rossz, mint a jó xD Nem baj, maga vagyok a vidámság ^^

Tsók

LuKaren3.bmp

Aaa címet azért kapta a bejegyzés, mert tegnap újraolvastam Dórimadaram egy írását és az ihlet hevében péjnteltem egyet. Íme:

Mostanában valamiért elég fáradt vagyok. Nem tudom, mi ennek az oka. Nem mondhatni, hogy túlvállalom magam. xD
Jajjigen, a kórusról akartam mesélni :) IMÁDOM! Értitek?! I-MÁ-DOMMM!!! Jófej a tanárnő, jófejek az odajárók, mindenki tehetséges, jó hangulatban telik a próba, és szerelmes vagyok!!

Amikor Francival telefonáltam, mesélt nekem arról, ahogyan ő szereti a színpadot, a színjátszást, a világot jelentő deszkákat, és..igazság szerint nem értettem, miről beszélt, csak elismerően bólogattam. Aztán..mintha egyszercsak az egész, amit mesélt, értelmet nyert volna. Hirtelen megértettem, miről beszélt. EGyszerűen..csodálatos érzés, amikor oda felállsz...100-ak várják lélegzetvisszafojtva a...Te hangod. Valami elképesztő dolog érezni 100-ak feszültségét. Aztán megszólalsz. Énekelsz. Táncolsz. Beszélsz. Mozogsz. Játszol.

Világot jelentő deszkák, Francim? :) Szeretlek.

A tanárnő egyszerűen elképesztő volt a Bocskai-esten. Fenomenális volt. Szegénykémnek torokgyulladása volt, és úgy kértem, hogy ne álljon színpadra, kímélje a hangját, nem éri meg, és mégis kiállt. De amikor belefogott George Bizet Carmenjében Habanera-jába, levegőt venni is elfelejtettem. Egyszerűen...magával ragadott a tanárnő hangja..és elhittem, hogy Ő Carmen. És..és megbántam, hogy azt mondtam neki, hogy ne álljon ki. Mert...mert hiba lett volna ettől megfosztani egy 100-as tömeget. A kórustagok meg oylan jók voltaak xD Aranyosak voltak. A tanárnő befejezte, mi meg felállva wooo!-ztunk xD

Utána Anycival elmentünk hambizni. Az is szép volt. Hirdettem a blogom a bepárpsodott üvegen, de ami mégjobb volt (azonfelül, hogy úgy csípett a hambim, hogy aszittem, megdeglek) az az, hogy a 20. percben úgy elkezdett káromkondi az üzletasszony, hogy hú. Még BB fülét is befogtam.

A csajokkal most minden oké, a hármasunkban béke honol, remélem, legalább a taliig kitart. Olvasol, Dalma? :P

Alig várom a taliiiit! Október 24 RULZ!

Ősziszünet RULZ!

Immy szeretlek!!

Fel!:

Annyira nem volt jó, mint vártam, de nem volt rossz se. Talán csak mert Sanyi papa volt a főszereplő. Az egyetlen, ami megfogott, a főszereplő férfi meg a (halott) felesége kapcsolata. tessék rákeresni YouTube-on! Kulcsszavak: Disney Pixar UP! Carl & Ellie.

Végigbőgtem a moziban.

Most asszem ennyi, majd írok, ha eszembe jutott valami.

Tsók

Átvezető bejegyzés

Hát, vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a piciri Sacának. Még mindig nem mondhatni, hogy meggyógyultam, de már iskolába járok. És anyától ez már haladás :) Tegnap este 37.3 voltam megint, de már nem zavart.
Hazudtak nekem xD Tegnap volt a szülői vacsora, ahova nekem 30-ból 20 diák azt mondta, hogy nem megy, ráadásul mind olyan ember volt, akikkel én annyira jóban nem vagyok szóval úgy döntöttem, nem megyek el. Aztán anya írt egy sms-t, hogy én miről beszéltem, rengetegen voltak és remekül érezték magukat, meg hogy sajnálja, hogy nem vagyok ott. És akkor uuh.
De végülis nem bántam meg, mert ez idő alatt, amíg anya nemvacsizott, mi Dórival meg Dalmával hármasban megalapítottuk az első háromszemélyes játékunkat. Még csak 8 reag ment le. Én nagyon élvezem :) Pirospont, Dóri!
Ne haragudjatok, nincs kedvem leírni, hogy miről szól, úgyis csak ők ketten olvassák ezt a blogot xD Ők pedig pontosan tudják, miről szól.
MA MEGJÖN A PÉNZEEEEM! :)

36.7-37.3

Halihó. A betegágy mellől jelentkezem. Jó, annyira nem vészes. Mikor is volt? Múlt héten mikor valamelyik nap hazajöttem a suliból, fájt a torkom. Dokihoz, kiírt 3 napra, happy itthon voltam végig, a hőemelkedésem viszont nem akart múlni. Back to Doki, aki azt mondta, hogy a torkom még mindig nem oké, de akkor labor. Ma labor, reggel leadtam egy vizetel-mintát, az esti lelet szerint egyvalami pozitív, mégpedig a nitrit (fogalmam sincs, mi az), és valami baci van benne. Wáá. Pedig semmi tünetem. Mindegy, anya szerint meleg a homlokom, 37. 3. És nem.megy.lejjebb.
Nagyon szoktam fázni mostanság, a legmelegebb pulóverem is tűzre vetném, ha nem szeretném ennyire.
Napok óta nem írtam egy jót (csak az alapsztorit a sebaj.gp-re).
De van most egy nagyon jó ötletem, és azt le akarom írni. Egy baráti társaságról meg egy halott barátjuk emlékéről szól majd.
Mitakartammég, mit....a nagyim nagyon rossz passzban van manapság. De nem részletezem, családi.
Holnap dockie.

Boldog szülinapot, Billy!

Épp a tollamat rágcsálom, amíg a táblát lesem idegesen. Mik ezek a számok?! Hogy került oda az a 80-as, és nekem miért 64 szerepel a papíromon? Meg akarom kérdezni a tanárt, de akárhányszor lendületet veszek, és a toll vége is kikerül a számból, vagy elfordul, vagy elillan a bátorságom, hogy föltegyem a kezem, vagy elrepül mellettem egy alufóliagalacsin. Tarkónvág az egyik, és hallom, hogy megáll a padon. Egy türelmetlen sóhajjal leteszem a tollat a kezemből, és csak akkor látom meg, hogy nem alufóliagalacsin, hanem egy levél. Nekem? Dehát..nekem sose küld senki levelet..Csak Emese, de azt is csak ha Orsi szülinapi Herminásbuliját szervezzük a háta mögött. Lopva a tanárra pillantok, majd az ölembe csúsztatom a papírfecnit és széthajtom.
"Mik ezek a számok?! Hogy került oda 80-as, mikor az én papíromon 64 van?"
Egy halk sóhajjal lehajtom a fejem.
Visszaveszem a papírt a füzetemre, és sűrű írásba kezdek.
"Fogalmam sincs, nem értek a fizikához...És ahogy látom, te se :P"
Visszadobom oda, ahonnan jött, majd várok, amíg visszakapom.
"Tőled örököltem...:P"
Besokallok. Kitépek a füzetemből egy lapot, jóó kemény gombóccá gyúrom, és mikor a tanár sem figyel, felállok, és homlokon dobom a fiút. Billy hátraborul a székével, a többiek hevesen felröhögnek, Katie rémülten ugrik fel a fiú melletti helyre. Én pedig egy durcás hajhátradobás után visszaereszkedek a székemre.
Igen, ennyit a fizika óráról.

- Gonosz vaaaagy! - tapogatja végig a homlokán égtelenkedő vörös foltot.
- Te meg hülye. - flegmán beleharapok a szendvicsembe, ő pedig egy sóhajjal felül a padomra.
- Nekem is hoztál kaját?
- Hozott a bánat! Indulás előtt 2 percel közölted, hogy te is jössz!
- Gonosz vaaaaagy!
-...Te meg hülye.. - újabbat harapok.

- Nee, ne így, így elrontood! - kapom ki a ceruzát a kezéből.
- Naaamááár, adodvissza?!
- Idióta, ez az enyém, és különben is csak segíteni akarok!
- Nem tudok embert rajzolni... - pirulva elfordul.
-...Ezért akarok segíteni...
Egy sóhajjal kiengedi a ceruzát a kezei közül, én pedig egy halvány mosollyal magam elé húzom a papírját, és átjavítok pár fontos vonalat. Elmélyülten dolgozok, ő pedig mégelmélyültebben néz.
- Már megint grimaszolsz.
- Grimaszol a halál!
A szavaim súlyát érezve jobbnak látta nem zaklatni A Mestert.
Rövid csönd után fel is néztem.
- Kééész van! ^^
- Micsoda?! Máris? - kikapja a kezemből - Ez nincs is kész...
- Erősítsd meg a vonalakat, és rögtön készen lesz.
Látom az értetlenséget a szemeiben. Felsóhajtotok. Előkottom a tűfilcet a tolltartómból, és már kontúrozok is.
A csajok felsípolnak a középső padsor legvégében, és már repül is egy alufóliagalacsin. Felkapom a fejem, de addigra Billy már érdeklődve nézegeti a kezében a becses darabot.
- Ez meg mi a frászkarika?
- Add csak ide! - kapom ki a kezéből, és már hajítom is ki az ablakon.
A lányok felhördülnek a középső padsorban, de nem figyelek rájuk. Büszke vagyok magamra. Büszke vagyok az én 18 éve született fiamra. Egy laza mozdulattal rádőlök a mellkasára, és egy olyan baráti ölelésben részesítem.

Az mp-m füldugóival a fülemben battyogok a folyosón lefelé, azon gondolkozva, Én mivel ajándékozhatnám meg a fiamat. Odaintek Misinek, odaintek Rékának, jó reggelt kívánok az ofőmnek. Mint minden nap.
Mit tudnék egy olyan embernek adni, aki tetőtől-talpig tökéletesen ismer?
Gondolataimból csak biológiaórán ocsúdok föl, mikor újabb papírfecni vág fejbe, ezúttal halántékon.
Széthajtom.
"Mikor megyünk haza?"
Uuuu. Akkorát koppanok, hogy még a suli pincéje alatti vakondok katakombáiban is lehet hallani. Türelmes sóhajt hallatok, majd fölveszem a tollat, és lefirkantom a választ.
"Majd ha vége lesz a 7. órának"
(Visszadobom, visszadobja.)
"Az mikor lesz?"
(Visszadobom, visszadobja)
"14. 20-kor."
Visszadobom. Látom, miután széthajtja, rögtön az órára pillant, majd belefejel a padba.
Na, mi van? Nem bírod elviselni a tudatot, hogy még csak 11 óra? - gondolom, de ennek nem adok hangot. Pedig a biológia óra érdekes, azt szeretem.

Nno, kémia óra. Végre újra időt tudok szakítani a gondolataimra. Mit.adjak.a szülinapjára? Megvan! Egy párnát a nevével! Ja, nem, azt Ame-től kapta. Szívás. Mit lehet egy olyan srácnak adni, akinek mindene megvan?

- Ne rágd már magad, olyan csúnya vagy ilyenkor..
- Mit mondasz?! >.< - kedvem lenne rásózni egyet azokra a kócos, fekete tincsekre, de inkább nem teszem.
A lépcsőn battyogunk lefelé. Gondoltam, veszek neki egy szendvicset, ha már ez a süke-bóka nem hozott magával ennivalót.
- Szia, Tündi! Hogy vagy?
- Ssszia Sssacaa! Jó. És te?
- Á, minden rendben. Hallom, tegnap elütöttek valakit a suli előtt. - kiválasztom a zsenyát, reflexből nyúlok a 200 .-om felé.
- Igen, csillagvirág. A lányomat.
A szavakra meghűlik bennem a vér.
- Úristen! Ez szörnyű! És mi van vele?
- Hát, bogárka, betört a feje, eltört az arccsontja meg az orra.
- Te jó ég, ez borzalmas! - átnyújtom a 200-ast, én pedig cserébe megkapom a szendvicset. - tessék - nyújtom hátra a fiúnak- De csak akkor kapod meg, ha adsz belőle egy harit.
- Kettőt is, "bogárka" ^^. - feleli, és legszívesebben megint a betonba döngölném.

- Sá! - megrázogat - Sááá!
Nyammogok egy sort, majd mikor újra megrázogat, egy íves mozdulattal hátracsapom a kezem, amivel arcon csapom véletlenül, de a zajra fel is ébredek.
- Mi?! Mi történt?!
- Pofán vágtál - mondja a kezével a szája előtt.
- Nem úúgy, miért rázogattál meg?
Érzékelve az ejtést, fapofát ölt magára.
- Elaludtál. Muszáj volt felébresztenem téged, mielőtt a tanár észrevesz.
Koppanok. Elaludtam? Délben?!
Az ablakon ömlik be a meleg, én mégis úgy érzem, hogy megfagyok! Valószínűleg ezt ő is látja rajtam, majd a homlokomra csúsztatja a kezét.
- Finom hideg.
- Biztos, hogy jól vagy? Elég meleg a homlo..
- Persze, hogy jól vagyok, baka! Csak azért van, mert végig idetűzött a Nap!
Végigméri a behúzott függönyöket.

Nem mondtam meg neki, hogy fáj a torkom. Német órán is csak néz végig. Le sem veszi rólam a szemét. Azt a zöld, őszinte, mindenre nyitott szemét, amit imádok. Mintha csak azt lesné, mikor esek össze vagy mikor vérzek el. Nem akarom neki megmondani, hogy hagyjon békén, mert valahol jól esik az aggódása.

Kicsöngetnek, és mindenki rekordgyorsasággal viharzik ki a teremből. Én pedig ott állok Danival szemben, és az jut eszembe, hogy az összes ************** fiú elment, és ki segít majd Danin?
- Hagyd, majd én! - hajolok le egy mosollyal, hogy a kezébe adhassam a botjait. Megköszöni, én pedig egy vigyorral a hátamra kapom a táskáját, és felteszem a székét. Mi a frászért barátkoznak fiúk Danival, ha nem tesznek meg annyit érte, hogy kisegítik az osztályteremből? Vagy lesegítik a lépcsőn? Miért egy lány dolga ez?
Félreértés ne essék, szeretem Danit. Értelmes, intelligens fiú, és jó beszélgetőpartner.
Indulok lefelé a lépcsőn, de leint, hogy majd itt megvárja az anyukáját. Vállat vonok, intek, aztán már baktatik is lefelé a lépcsőn, Vilmossal az oldalamon. Áu.
- Azért jó kis nap volt, hm?
- Ja. Az volt. - felelem, majd felnézek az égre.
- Kár, hogy olyan hülye vagy fizikából, az éneket végigaludtad, a kémiához nem konyítasz, a rajz nem érdekel..
Egy ideig még bámulom az egyet, majd behunyom a szemeim, és egy kaján vigyorral nekiugrok a derekának.
- Ki a hülye, ki aludt, ki nem konyít, kit nem érdekel?!
- Te, te, te, TÉÉGED!
- Baaka!- rásótam a fejére
- Idióóta! - belecsípett az oldalamba
- Áu! Te kis..! - kigáncsoltam, amitől előrebukott.
Jót nevetek rajta. Nevetésem pedig tovább viszi a szél...

Ughuu!

Tőmodatokban?
Még mindig nem kezdtem hozzá a földrajz házidogámhoz, ami mellesleg 20.-áig kell.
Majdnem meglett az első szaktanárim rajzból.
Vienna teng Rules.
Még mindig nincs hír Kmety-ről, a feleségéről meg a lányáról.
Elvették a telefonom a suliban
Mivanmégmivanmééégöö..
Gyűlölöm, mikor nincs miről írnom, pedig szívesen megosztanám a népekkel.
Vienna Teng rules.
Hiányzik a játszi.
Most konkrétan Andy-ék, de azelőtt Ayu, előtte pedig Billy-Kev, szóval..elég ingatag a hangulatom xD
Vienna teng rules.
Hiányzik Dóri.
Kéne egy fiú mellém...........
Elkezdtem nézni a Kanon-t, dee nem fogok spoilerezni.

Vienna Teng rules...? xD

Fáj mindenem xD
Nincs kedvem melózni.
Közben unatkozom.
Gehtsemane rulez!

No topic

Nem is nagyon van most témám, csak mindenki tett fel egy új bejegyzést, gondoltam akkor már én is, csak összehozok valamit. Dóri picit rámijesztett tegnap, mikor Dalma mondta, hogy mi történt. Fel is hívtam xD 600 .-ot tuti elbeszéltem vele xD Hulla fáradt vagyok, 8 órám volt.
Titta nyó, Dórival nekifogtunk a sebaj.dzsípí-nek :) Szeretlek.
valami történt Kmety feleségével, nem tudom, de hazament a Kmety a suliból. Agódok. Isten adja, hogy minden rendben legyen.
Ööömivanmégmivanmég..Ayu-chan jár a fejemben, közben Dolhai üvölti az Árnyékdalt a Mozart!-ból. Kell a Jézus Krisztus Szupersztárból az Ima.
Jaiggen. Ullmika meg a melója. Tudjátok, ő szokott olyat, hogy most bejövő sorozatok vagy filmek dalszövegeit lefordítja és megírja, ha van nyersfordítás. Igen ám, de most kapott egy csomót, és nem tud vele mit kezdeni mert nincs nyersfordítás, és kérte, hogy segítsek, persze fizeti. Úgyhogy dolgozó nő lettem, kéremszépen :) Lejárt a dal.
Tommy-val nem jutok dűlőre a fejemben.
Ma van a World Trade center évfordulója és a nagyapám szülinapja. Mindjárt itt van Billy-é is.
Kórházbuli lesz xD

Wáá, nincstémanincstéma...Asszem befejezem xD tiszta idegesítő, mikor írnék, de nincs miről, mert semmi nem történt ma.
Kezdek kijönni az osztállyal. Már tudom csipkedni a Zolit a beszólásaimmal, és elmarhulunk. Ki tudja, hogy most gyűlöljük-e egymást avagy sem. Vikihez meg egyszerűen nem szólok. Ennyi.
Őszibe tali, tschaiock?

Tsóóók

Örömmámorban úszok

Na jó, annyira azért nem komoly a helyzet. Csak nagyon megörültem, hogy a(z egyik) kedvenc tanáromnak megszületett a lááányaaaaa! Kmety Laura, 2, 1 kg, eszik, alszik, egészséges, vííí!

Úgy ragyogott Kmety arca! Olyan boldog lehet! És ilyenkor eszembe jut, hogy milyen csoálatos érzés is lehet anyának lenni! Mármint..biztos vannak buktatói...összefoglalónevén SERDÜLŐKOR xD. Szia, Anya xD De az a csodálatos érzés, mikor a kezedbe adják a gyermeked...Wáá, neee, ilyenkor mindig terhes akarok lenni xD.

Olyan cuki ez a kép.

Nnaöö, a némettel haladok, már tudok ezt-azt. Számolni pl xD

Ájnc, cváj, dráj, meg a többiek.

Szégyen, milyen rég nem írtam bejegyzést, úgyhogy muszáj volt. Ez tökéletes.

Olya jóóó storyötletem van!

Ja, és www.sebaj.gportal.hu!!!!

Anonym

Tegnap este Tommy felhívott, hogy ugyan menjek már át, mert ott van a Táncsicsban, ami tőlünk olyan 10 utca, tehát nem valami messze, de gyalog igen, és nem kartam anyát ugráltatni, viszont szakadt az eső, dörgött, villámlott, és hullafáradt voltam az első iskolai hét után. Szóval megmondtam neki, hogy bocs, majd holnap (azaz ma). És mondta, hogy oké, de akkor menjek 8-ra, mert ő nem tudja, hogy mikor indulnak haza. Mondom, az klassz. Anyu elvitt végül. Megreggeliztünk. Őszintén kicsit fájdogált a hasam, de ez el is múlt utána. Aztán mikor Tommy felöltözött, úgy gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni. Elvittem a suliba, és megmutogattam neki mindent. Na jó, ez is érdekesen történt xD Mert a ortásnéni nem akart beengedni, és azt hazudtam neki, hogy vécére kell mennem. Valszeg nem tudta, hogy odajáró diák vagyok. És vécézés címen mindent megmutogattam neki xD. Aztán visszatrappoltunk a Táncsicsba, ahol leültünk kockepókerezni. Csúnyán elvertem xD Legalább 3-szor dobtam pókert xD Aztán pókereztünk kártyákkal is, ott meg ő vert el csúnyán xD Akkor kitalálta azt a rohadtértelmes dolgot, hogy banán. És odahajolt, közel hozzám, és mikor már tiszta pír voltam, benyögte, hogy banán. És akkor pofánnyomtam egy párnával xD. Aztán mikor eldobtam az összes párnát, nála meg 3 volt, megijedtem, így kinyitottam a pókerszettet, és elővettem a korongokat, és azzal kezdtem el dobálni, fapofával. Közben előjött valahonnan, megint neki, hogy "hazudik". De úgy, hogy közben a DaVinchi Learning-et néztük. Az egy ilyen ismertetőcsatorna. És akkorákat röhögtem xD Alapvető dolgokra vágta rá, hogy "hazudik".

Többször volt olyan pillanat ma, mikor megdobbant a szívem. Pl. tök természetesnek vettem, hogy belekarolok a hazafeleúton a suliból, és csak egy perc múlva esett le, hogy úristen, ő egy fiú, és igaz, hogy elvileg a rokonom, de vérzserint nem, és mit csinálok, au. Aztán a kövi ilyen akkor volt, mikor rohadt közel hajolt hozzám, és nem láttam mást, csak a szemeit. Meg mikor álldogáltunk a kocsi mellett, többször is megöleltük egymást. Szerelmes lennék?!

Tommy viszont mondott valamit, amin elgondolkoztam. Kérdezte, hogy miért nem járok el hazulról, és mondtam, hogy mert nincsen kivel, nicnsenek barátaim. És erre mondta, hogy hát csinálj. Azt hogy kell? 6 évesen más, de 16, az már ciki. És akkor jöttem rá, hogy a Barátos bejegyzésemből durván 3 ember az, akik a környezetemben élnek, de velük sem olyan a kapcsolatom, hogy hú. Aztán meg nem kísérnék el csajokat mondjuk piercing-et csináltatni.

Dórival elvonultak a viharfelhők, bocsánatot kértünk egymástól, és már tegnap este Andy-Andy-ztünk egyet :D Imádom őket xD De Dóri is xD. Szépen halad előre a szerelmi életük. Már gátlások és félelmek nélkül meg merik csókolni egymást, bár még mindketten küszködnek, és kétszer meggondolják, hogy kimondják-e, hogy szeretlek, Andy. (Ilyenkor jó, hogy mindketten Andy-k xD)

Szóval nagyjából ennyi. Aludtam, amíg Dóri elvolt, úgyhogy sem fáradt, sem álmos nem vagyok.

Oyasuminasaai (L)

Beborult az ég

Igen, tényleg. De nem fogok meteorológiai előrejelzést tartani. Még annyit, hogy azt mondták, mától hül a levegő. Pedig ma melegebb volt, mint tegnap xD.

Nosöö..igazság szerint azért nem írtam mostanában bejegyzést, mert nem volt mire fel. Elkezdődött a suli, ugyanaz a szürke monotonitás. ÉS ebben a monotonitásban nem tud semmi érdemleges utat törni magának. Tehát ne haragudjatok, nem az én hibámból nem kaptatok majdnem 4 napig bejegyzést. Na jó, az én hibám, de gobdolom senkit nem érdekel, hogy mi volt mondjuk földrajzórán.

Kicsit megint el vagyok keseredve. Apróságok bántanak megint. Megint oylan érzésem van, hogy az esővel együtt én is lehullok.

Most, hogy Dóri melózik, nem tudom, mihez kezdek. Talán játszom egyet Jammie-vel. Ő mindig itt van, ha kell nekem. Jó, Dóri is, de miután a szemembe mondta (megérkezésem után 10 perccel), hogy ő most elmegy melózni, elfogadtam, hogy ez van. Melózzon, elszórakoztatom én magam. Nem igaz? Nem vagyok berágva, de rohadt őszintén: bánt. Nem csalódtam, nem fogok sírni, de rosszul esik. Ez van. A saját blogomban, saját magamhoz őszinte leszek, és ha ezt Ő is elolvassa, legalább tudni fogja, mi a helyzet ^^.

Nem hiszem el xD Kiborított, hogy valaki nem velem foglalkozik xD Pedig én nem vagyok ilyen. Fúh, rohadt ingerlékeny vagyok.

Napok óta csak pár számot hallgatok. a GGx Aláfestőzenéjei közül...asszem 4-et? Az egyik a Bridget theme, a másik a Main theme, a harmadik a Zongoramű egy fehér galambra és a negyedik meg egy..kinek is? Asszem Eddie-nek az aláfestőzenéje. Pluszba ott vannak még a Vienna Teng-ek meg a KFT-től az Afrika (remix), ami mellesleg szörnyű, de az eredetit nem találtam meg. Sajna. Még valami...? Kérdés, óhaj-sóhaj, bánat-panasz?

Kmety-t akarom még elkapni a suliban. Meg akarom kérdezni, hogy hogy van a felesége.

Ennyi, Tsók

Főnix

A címet a rajzom miatt kapta a bejegyzés. Semmi közöm a főnixekhez. Sem annyi erő, sem annyi tűz nincs bennem. Tiszta szeretet talán van.

Imádom Vienna Teng hangját. Köszönöm, Franci, hogy megmutattad! Épp a Fire and Rain-t hallgatom. Ez a két jelenség annyira ráillik Ayu-Ayu-ra. Kicsit azért hiányzik Ayu-Ayu. Bocs, akit épp megbántok ezzel. Vienna Teng..öö, most nagy kedvencem tőle a Cannonball, amire még Dóri is mondta, hogy gyönyörű a szövege. Azelőtt a Boy at the Piano volt sláger. Csináltam is rá egy videót, Ayumuval. De nem? xD Annyira ő ez a dal. Arról szól, hogy egy fiú ül a zongoránál, és annyira elmélyülten, közben pedig csidálatosan játszik, és észre sem veszi, ahogy közönsége lesz, és Őt csodálják. Ayu is épp ilyen. Sosem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni a rajongóit. Na jó, ezek nem fangirl-ök, hanem olyan emberekt, akik a viselkedése, vagy a tettei miatt csodálják. De persze csak csöndben, hisz mind tudják, hogy Ayu zavarba jönne.

Akkor Vienn..nam, őt már leírtam. A lényeg, hogy képes olyan dalokat írni, amik sok idő óta tényleg megragadtak. Az utolsó olyan előadó, akitől több, mint 3 számom van, az az ABBA. És lássuk be, az már minimum 30 éves zenekar xD. Vienna Tengtől azt hiszem, hogy oylan 7-8 számom van, oylan címekkel, mint, A Torony, Tűz és Eső, Séta az esőben, Fiú a zongoránál, Ágyúgolyó, Befejezetlen, és Altatódal egy Viharos éjjelre. Mindegyikben van valami oylan, ami nem sablonos. A mai popzenék mindegyike vagy az a "felakasztom magam, hogy örülj", vagy az "annyira szeretlek, hogy csak na"-ról szól. Az Ő számai nem. Végre valaki kreatív. Az olyanokról, mint Lady GaGa, akik gépzenét tolnak a nép orra alá, azt lesajnálom. Jó, nem mintha nekem nem lenne meg ez a szám, de könyörgöm! Egy kis fantáziát! Go, Vienna Teng! Naa, öö, miről is akartam beszélni még?

Hiányzik Andy-Andy. De be kell vallanom valamit. Elcsesztem. Nem kicsit, nagyon. Igen, megcsináltam, elcs..na jó, politika kitoloncolva *kitoloncolja*. ÉnAndy-m megcsókolta Dóri Andy-jét, és félek, hogy ettől most el fog veszni kettejük közt az a kellemes egymástcseszegetős időszak. Látod, Dóri? Ez történik, ha hagyom a karaktereimet dönteni xD.

Tanévnyitó - Új élet?

Hát igen, elmúlt az első nap a 2009/2010-es tanévből. És igen, tényleg új ofőt kaptunk. A némettanárnőt. Nem baj, nem sajnálom, de Papczunnak jobban örültem volna. Állítólag az énektanárnőnknek valami súlyos betegsége van. Isten adja, hogy felépüljön!
Holnap tankönyvvásár.
Beszélgettem Vikiékkel ma, elmeséltem, miért szakítottam petivel, és legnagyobb meglepetésemre egyetértettek velem. És ilyenkor jövök rá, mikor nem érzem, hogy ellenségeim lennének, hogy mennyire szeretem az osztályomat. Kaptunk új órarendet, lesz hogy 8 óránk lesz, 3-szor is. Szörnyűűű. És a csütörtök olyan nehééz lesz :S. Várom a holnapot, kíváncsi vagyok már a tanárokra.
Imádom azt az érzést, mikor úgy érek haza a suliból, hogy még hallom az ebédet főni. Valami oylan megnyugvást ad, amit nem tudok megmagyarázni. Imádom a természetes fényben úszó házunkat. Valami ilyen érzés, mikor beteg vagy, és otthon maradhatsz, a többiek meg még a suliban vagy úton vannak. Szeretek ünneplőben lenni. Sajnos az az érzésem, hogy rajtam kvül az osztályban mindenki gyűlöli az egyenmellényünket. Pedig még csak nem is ronda. És én szeretem a hittant is. Áhitatból lehetne kevesebb. Jó, értem, hogy nagy ünnepekkor, mint Karácsony, meg húsvét, pünkösd, olyankor van istentisztelet, de évnyitón, évzárón és ballagáskor minek? xD
Velem most minden rendben. Mesélnivalóm alig. Tényleg várom az elém táruló tanévet. Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Biztos koppanok majd rengeteget, és röhögök majd sokat.

Végül egy záróvicc:

"- Ezennel a 2009-2010-es tanévet..megnyitom!
- Nem láttam!"

Tsóók

A nyár utolsó napja

Nna, hát igen. Először is szeretném leszögezni, hogy a tegnapi nap egy csőd volt. Alig vártam, hogy leléphessek. Ahogy bepattantam a kocsiba és elköszöntünk, rögtön elkezdtem bőgni. Szegény Csilla meg is ijedt. Annyira rossz volt. Rosszul éreztem magam. Nem is tdom, sírtam-e már úgy valaha. Nna, tegnapról ennyit. Mai napról annyit, hogy ma van a nyár nekem és a Bocskai diákjainak az utolsó napja. És holnaptól kelés reggel 7-kor, hogy végügülhessem a napomat egy iskolapadban délután fél3-ig!

Amire számítanom kell holnap:

- 7-kor kelés (naná.)

- Új ofő (valszeg Fejes vagy Papczun tanárnő. bár Papczunban nem látnék logikát, mert ő kémia-matek szakos, Fejes meg német, és mi most németet fogunk tanulni. Papczunt viszont nagyon szeretem, de Orsi szerint Fejes is nagyon rendes, amit nem is kétlek.)

- Fél órás istentisztelet (mindig van)

- Ünneplőruha (gyűlölöm, kivéve az egyenruhánkat)

- 10 kiló tankönyv (na igen, és valszeg egyedül kell cipelnem, mert gyalog vagyok)

Úgyhogy lelkiekben edzem magam. Ahogy rajtam kívül még 200 Bocskai-s. A tudat vígasztal, hogy délre itthon lehetek.

Tsók, holnap hosszabb lesz.

Mentális K.O.

Eljött a nap, hogy kéne mennem apámhoz. De olyannyira nincs kedvem, hogy az már fáj. De Hugi miatt elmegyek, mert olyan ritkán látom, és őmégiscsak a húgom, ennyit megteszek érte, és mégcsak nem is kötelességből. Szóval, miután felébredtem, anya mondta, hogy apa már keresett telefonon, hogy beszéljünk. Na, mondom, remek. Merthogy nekem nincs mit mondanom neki, az is biztos. De hogy én beszéljek vele. Jó, a kezembe nyomta a telefont, ami már kicsöngött. Kösz, anya, tudtam, hogy számíthatok rád..A lényeg, hogy Kata vette föl. Mondtam neki, hogy apát keresem, mert hívott. Jó, akkor mondjam, mit szeretnék, majd ó tolmácsolja, mert épp vezet. Mondom, nem tudom, ő keresett, ő akart velem beszélni. Hogy fél óra, mire kiérnek, majd akkor visszahív. És akkor lecsaptam a telefont, és kiborultam. Miért kötelességem nekem találkozni vele? Ha az apám akar, jöjjön ki, nézzen meg, aztán hagyjon békén! De ez semmi, nem volt hajlandó kijönni értem, és visszahozni sem hajlandó. Dunaharasztiból! A szomszéd faluból!
Csak a hugi miatt megyek el mégis. De megmondtam anyunak, hogy én 4-nél tovább nem.vagyok.hajlandó.maradni. És leszarom a Bíró Csilláékat is, akkor is értem fog jönni, ha Csilla épp elvérzik a küszöbön. Ha nem jön értem, elszökök. Tudom az utat, eltévedni nem fogok.


:'(

Elég!!!

Kész! Minden vendég, akit köteles voltam vendégül látni, kipipálva. Hogy én hogy gyűlölöm ezt a Juditot. Régen sem voltam vele olyan hűdejóba, én Barbie-ztam, ő Bionicle-özött. Most pedig annnnnnyira flegmán viselkedett velem, hogy az már fájt! Még Tommy is csak nagy, kerek szemeket meresztett, mikor beszólt. Pontosan nem emlékszem már, hogy mit mondott, és azt sem, hogy miről. De esküszöm, elment tőle a kedvem. Aztán meg látom, hogy holnapra be vagyok írva anya noteszébe, hogy megyek apához. Jó tudni, igaz? Semmi kedvem. Ott lesz Kata is, és egyedül, csak és kizárólak (és ha már itt tartunk, bezárólag is) a húgom miatt megyek el. Elvileg ottalvós, de kereken megmondtam anya szemébe, hogy na, azt.nem! Még meglátjuk. De rohadtul unom az ide-oda programokat, és hogy nem hagynak a seggemen ülni. Aztán mire tényleg elfogy minden, addigra meg suli. Tommynak meséltem kicsit apámról, ő is kiakadt rendesen. Szóval most kicsit le vagyok nullázva, minden tekintetben. álmos, fáradt, és rosszkedvű vagyok.
Bocs a rövid bejegyzésért.
Majd legközelebb hosszabb lesz.

Tsók.

Isten éltessen, Ayu-chaan!

Igen! Holnap lesz 17 éves az én csöpp kicsi bogárkám ^^ Nem tudom, hogy fogom megünnepelni, hisz se barátai, és a felhajtást sem szereti a szülinapja körül, jobbára nem is ünnepli. De emlékezetes lesz, az biztos! Kitalálok valamit! ^^ Félj, Ayu-chan!

Gondoltam, egyszer megkérdezem tőle, miért gyűlöli a születésnapjait. Aztán rájöttem, hogy tudom a választ. Mert minden egyes év közelebb viszi a halálához. Jóó, tudom, ez jóformán mindenkire igaz xD Csak hogy ő nem fogja megérni az öregkort :S Sőt. Ahogy betölti a 18. születésnapját, valószínűleg azonnal kómába esik, hogy aztán pár napos lélegeztető-gépre kötés után elaludjon. WhhááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁ! NEMAKAROM! NEMMNEMMMM!! >.<

Aki ismer, tudja, hogy ritkán bánok meg dolgokat. De ezt megbántaaam! :( 18 lesz egy év múlva és még egy barátnője sincs! A nővérén kívül nemhogy nő, de senki nincs az életébe! És Kiyo-chan valahol jót röhög a markába. Szóval szörnyű érzés. Ő a főkarakterem, hogy lehettem ilyen köcöööög?! xD Na jó, igaz, hogy az alapötlet a mangakáé, de Ayu-chan most, perpill az Én karakterem! Tegnap csak belegondoltam a halálába, és négyszer bőgtem el magam. Nézzetek hülyének. Nyugodtan, csak tessék, rajta! xD Most lehet, nem sértődök meg. Anny mindent nem csinált még. Nem tanult meg sírni, nem találta meg az égető, elporlasztó szerelmet, nincsenek gyerekek, akik a nyakába csimpaszkodva az őrületbe kergessék. Nem zongorázott 14 éves kora óta, és nagyon szeretne még egyszer színpadra lépni egy szál zongorával. Szóval gyakorlatilag még nem is élt. És szegény olyan nehéz természetű ^^" A suliban sem szeretik, mert nem beszél senkivel. Alig élt. És egy év múlva ez már sehol nem lesz. Arról nem beszélve, hogy nem lesz, aki kijárjon a sírjához. Mint ahogy a temetőben nyugvók sosem magányosak, mert valaki mindig kimegy, sőt, még beszélgetnek is a sírkövekkel. Vele ki fogja ezt megtenni? :'(

Elmaradásaim ^^"

Phúúúh, hát.. Igazság szerint rengeteg midnenről kellene beszámolnom, és félek, hogy megint kilóméteres bejegyzést hagyok magam után xD. Jesszus, majdnem egy hete nem írtam bejegyzést! Na jó, azért mentségemre szóljon, hogy a családi gépen tudok csak blogozni, mert sajnos az én saját gépemen az internet legritkábban látogatott oldalain is a menü valamiért cirill, arab betűkkel mutatkozik meg és annyira még nem rendeklezem nagy rutinnal, hogy csak úgy belépjek vagyok a blogomba. Szóval most itt vagyok, élek és virulok :) És megint kilóméteres bejegyzést írok, wihhíí ^^.

19.-én meglátogatott egy barátnőm, Dancsi, akit 10 éve ismerek, bár inkább már 11. Gyermekként ismertem meg, mikor még egyszer a Tisza kiöntött, és bemondták a rádióba, hogy árvízkárolsultaknak keresnek szállást, amíg a szülők a gáton segítenek. És a nagypapám betelefonált és itt volt egy hetet, és jövőre visszahívtak magukhoz, aztán mi őket és így tovább. Sajnos idén csak egy napot tudtunk egymásra szánni, mert ő már érettségizni fog idén és fiúja is van, és dolgozik is.

A lényeg, hogy elég nehezen hangolódtam rá, pedig én nem vagyok egy oylan lány, velem iszonyú könnyű elbeszélgetni. De igazság szerint a teljes összhangot kettőnk közt mikor is..? Talán 3 éve veszítettem el? Előszedtem néhány régi fényképet magunkról, aztán megakadt a szemem az egyiken. Amikor kisebbek voltunk, 6-7-8 évesek, egy akkor nagyon drága (30. 000 .- értékű) Lego mellékágú babaházzal játszottunk, amit Lego Scala-nak hívtak. Tudtam, anyuval hova pakoltuk, így előszedtem, és kajakra elkezdtük fölépíteni xD És ahogy szedtem elő az apró mütyüröket, Dancsival mindegyiken elszörnyülködtünk, hogy "tééényleeg!". Aztánöö..hazamentek xD. Aznap este még átugrottunk a Gyuri szüleihez BB-ért, és ott volt az én legkedvencebb mostoha-unokabátyám: TOMMY!!!!! Vele annyit lehet hülyülni! Annyira szeretném, ha ő lehetne a bátyám! Rengeteget változott. Mind a zenei ízlése, mind a külseje.

Másnap reggel 10 körül anya felébresztett, hogy átjött a Tomi. Nna, mondom...villámzuhany, felöltözés. Mikor is ment el? fél2-kor? És még bírtam volna!!! xD Mindent csináltunk. De a legjobb azt hiszem az volt, mikor éjszaka kifeküdtünk a kertbe, és néztük a csillagokat. Valami olyasmiről beszéltünk, hogy mi lehet az élet értelme. Ekkor van 20.-a, Tommy meg haza, Dóri jön!! IGEN!! DÓRI.JÖN!! El sem tudom mondani, mennyire oda(-meg vissza-)voltam a tudattól!

Délre állítottam be ébresztőt, egyre vártam őket, de az ébresztő előtt keltem egy fél órával. Rendet vágtam, és már szólt is a telefonom. Sajnáltam, hogy Dalma nem tudott eljönni :( De azt nem mondhatom, hogy rossz volt. Annyi.hülyeséget csináltunk xD Szerepeztünk plüssökkel xD (megjegyzem azóta hordom magamnál a plüsskrokodilomat, amit Emesétől kaptam).

Ayu-chanból kroki, Billy-ből (zöld) nyuszi, Carmenből Barbie (igazi, vádliig érő szőke hajú), Naruból kutya, Luke-ból pedig róka xD. Kit hagytam ki? Ja, igen, kisAme-et, akiből méhecske lett. Azóta sincs rend a szobámban xD. Úgy fél4-ig vidultunk, együtt rajzoltunk, teniszlabdáztunk, ahogy szoktunk. Aztán bedőltünk alunni. Jaaj, azt elfelejtettem mondani, hogy a nagyapám mennyi baromsággal zaklatott folyton engem xD Dóri már röhögött a végén. Mondjuk én is. Kezdjük ott, hogy kikaptam, hogy mi az, hogy nem ebédelünk. "Angyalom, értsd meg, hogy ez a lány egy visszahúzódó lélek, és biztos nem szólna, ha éhes!"

Ezt megkaptam ha 4-szer nem, egyszer sem. Aztán másnap 10 körül szól a mobilom. Nagypapám. "Angyalom, tessék felkelni! Ez a kislány nem azért jött, hogy aludjatok! Tessék lejönni és reggelizni!"

Komolyan aszittem, hogy leütöm. Álmos, kómás fejjel. Még Dóri is erre ébredt. Az mondjuk jogos, hogy utána visszaaludtunk xD. Elmentünk a Sorodi-ba, nálunk, az egy ilyen kisbolt, de minden van. Bevásároltam egy carbonara-hoz, amit meg is csináltam. Szegény Dórin kifogott xD Mondjuk rajtam is. De azt mondta, ízlett neki. Akkor úgy bekajáltunk, hogy mondtuk, hogy hát nekünk le kell dőlni. Felmentünk a szobámba, a kupi közepébe, akkor született a szerepjáték plüssökkel. Egész végig RetJ-t hallgattunk, és azon morfondírozgattunk, hogy melyik szám kire illik rá. Meg melyik szereplő melyik karakterünkre húzható rá. Aztán lassan megjöttek Dóri szülei, haza is vitték. Láttam, kicsit furcsállták, hogy addig integettem, amíg láttam az autójukat. De hé, falun ez így megy! Mindigis így ment. Estefelé megjött Dóri, és vagy 20-szor megköszönte a vendéglátást.

A tegnapi - és a mai - nap átlagosan telt. Ébredéstől hajnalig kock.

Most mindenkivel nagyon jól érzem magam. Remek játékokban van részem, hol röhögős, hol sírós. De nagyon élvezem mindet :D

Holnapra a levegőben lóg egy találka Tommy-val. Le kéne mennem hozzá Keszthelyre, vonattal. Azt mondta, hülyülünk egy jót. De nem igazán van kedvem. Lesz ott egy csomó, idegen fiú, meg mit tudom én. Semmi kedvem nincs, és mikor diszkréten mondtam neki a telefonba, rávágta, hogy "dehogynem". Szóval..Anya még nem is tudja.....:S Bocs, Tomi, de tényleg nincs kedvem :S:S:S

Huh, nna, ez sem lett valami rövid xD

Azt hiszem, zárok. (Pedig igazán akartam rövid lenniii)

For Friends - Barátaimnak :)

Nosöö, hát, olvasgattam itt-ott, mindenkinek a blogjában, és arra az elhatározásra jutottam, hogy írok egy bejegyzést, ami csak és kizárólag, minden tekintetben, teljesen és 220%-ig a barátaimról szól. Megpróbálok mindenkit felsorolni, aki jelentős szerepet foglal az életemben - a családomon kívül. Most, ahogy így gondolkozom, elég nehéz összeszedni mindenkit, de azt hiszem, azok, akik jelentős szerephez jutottak az én szerény életemben, azok...:

(Nem feltétlenül fontossági sorrendben értendő!)

Dóri: Most kéne non-snassz-nak lenni, ugye? Aaaazt hiszem, az a legcélszerűbb, ha azt írom le, milyen érzés vele lenni csak úgy, mintsem inkább hogy ő milyen ember (úgyis tudja xD). Amikor először beszéltem vele msn-en keresztül, bevallom egész őszintén, feszengtem. De nem miatta(d), hanem mert úgy éreztem, hogy eget rengető humorérzéke van, és igen, legelőször ezt vettem észre benne. És mint mindenkinek, aki ember, neki is voltak dolgai. Furcsaságai, hóbortjai, mint például egyik pillanatról a másikra való elkedvtelenedés, elanyátlanodás, sötét-auranövesztés rekordidő alatt, és eleinte piszok nehéznek éreztem kezelni az ő emberi hullámvölgyeit (de talán csak azért, mert nekem csak nagyon rotkán vagy szinte sosem voltak). Aztán, ahogy telt az idő, és sokat beszéltünk, egyre többet, kezdtem szép lassan ráébredni, hogy mi lakozik a fejében, mi van a lelkében, és mire gondol. A lényeg, hogy hamar összeszedtem magam, és meglepően gyorsan alkalmazkodtam hozzá. Nem tudom, biztos valamennyire ő is alkalmazkodott hozzám. Dóri? xD Aztán mikor először találkoztunk, láttam egy másik oldalát. Eleve kicsit furcsa nekem, hogy nem betűkön keresztül látok valakit, hanem ott áll előttem, teljes valójában az a személy, akit tisztelek (igen, jól olvastad). Szerencsére mindketten hamar oldódtunk, és túlláttam a betűkön, sőt, még a fölöttem magasodó példakép-szerűségen is.

Dórival lenni csak úgy, olyan, mint..nem is tudom. Mézédes dinnyét eszegetni a homokos tengerparton vagy fagyit nyalni a hegyek közt egy kis viskó erkélyén. Tökmindegy, hol vagyunk, mindig úgy tudunk ellenni, mint az ikrek. Na jó, talán nem, de kicsit olyan, mintha a nővérem lenne (annak ellenére, hogy fiatalabb nálam xD {talán mert magasabb nálam}). Tény, hogy kettőnk közt én vagyok a....komolyabb? nem, nem vagyok komoly, de nem is vagyok érettebb nála..Igazából én vagyok a legidősebb, és valamilyen szinten anyáskodó vagyok xD. Megtanítottam bundáskenyeret meg rántottát sütni. Mintha nagyon morbid módon a lányom lenne. Mindig simogatom az anyamadár-szárnyaimmal. Szeretem megölelni, mert jó érzéssel tölt el, és szerintem egy ölelés személyhez kötött. Idegent vagy utált személyt nem ölelsz meg. De ha valakinek odaadod az ölelésed, az jelent valamit. Én pedig szeretem őt megölelni, mert azzal úgy érzem, nekimegyek egy buldózerrel annak a falnak, ami köztünk van, és a tégláknak, ami a köztünk lévő különbségeket szimbolizálja. Szeretem, ahogy mindenen el tudunk röhögcsélni, szeretem, ahogy egymás legapróbb dolgait és mélységesen átérezzük, és ha rossz kedvem van, neki is egy kicsit. Legalábbis ez nálam így van. Szeretem azt is, ahogy játékba tervezünk be, és egyszerűen imádom, hogy nem csak erről tudunk beszélni. Szeretem, hogy bizalmaskodhatok valakivel.

Dalma: Dalmával a kapcsolatom..fuhhú, mintha tüzet tűzzel oltana az ember. Úgy támadjuk egymást olykor, mint ha most a torka lenne a cél, aztán a két tűzcsóva eggyé fonódik, és pár perc/nap múlva újra egymás nyakában röhögük. Azt hiszem, egy elég gyenge se Veled, se Nélküled fűz össze minket. Mert igaz, hogy kb annyit beszélek vele egész nap, hogy szia, micsi?, de azért ha nem lenne, hiányozna. Szeretném, ha jobban megnyílnál, okés? Nem akarlak így elkönyvelni, de ehhez segítened kell!!

Peet: Igaz, hogy már szakítottam vele, de mindigis olyan havert szerettem és szeretnék magamnak, amilyen Ő volt. Akivel el lehet röhögcsélni minden marhaságon, de sírhatok a vállán, mert akkor sem röhög ki.

Orsi: Ha meg akarom mondani az őszintét, még csiszolnunk kell a kapcsolatunkon. Havernak tökéletes, humoros, lehet vele beszélgetni, mert intelligens és ha én kifogyok a témákból, ő talál újat. Mindezek ellenére a barátomnak hívom, de azért Dórit és Francit nem éred utol :P. Pedig még van egy csomó minden, amit barátok lévén nem csináltunk.

Emese: Mikor először beszéltem vele(d), őszintén, ő volt a szimpatikusabb, pedig Orsival előbb megvolt az összhang. Emesének valami olyan egyedi stílusa van, amit csodálok, mégis, a másik szememmel kinevetem, mert aranyos. Szeretem, ahogy raptorkodik, vagy pöszén, gyerekesen beszél, ahogy idézget a Némóból. Szeretek vele malmozni meg amőbázni, főleg fizika órán xD

Szandi: Emsi padtársa, mögöttem ül. Nagyon szeretem, imádnivaló stílusa van, holott nagyon különbözünk. De kedves csajszi, szeretem.

Franci: Ő a legrégebbi barátnőm, azóta ismerem, amióta a világon van. És végülis, igen. Gyermekkorunktól fogva össze vagyunk nőve, és nem csak etikából jártunk át egymás születésnapi zsúrjaira. Ez a furcsa összhang igazából kb 12 éves korom óta van meg köztünk, mikor elhívtam lovastáborba, ahova bizony mostmár lassan öt éve járunk együtt, megszakítás nélkül. Szeretek vele lenni, bár ő kicsit mélyebb barátom, mint az Orsi mondjuk. A mi kapcsolatunk nem a humorra épül föl, hanem az egymás iránt érzett kölcsönös szeretetre. Van ilyen?

NAGYON SZERETLEK TITEKET, HALLJÁTOK?? LÁTJÁTOK?

Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, okés? De ne hagyjatok itt, mert nem állok veletek szóba! (Peet kivétel)

Csodaeste

Nnah, felvirradt a nagy nap :) (Mármint, már elmúlt, de próbálom úgy beállítani, hogy hihető legyen xD)

BB már 9: 16-kor kiugrasztott az ágyból, holott 9: 30-ra volt beállítva ébresztő. Egye sebaj (új mondásom xD), felöltözködtem, hisz tudtam, hogy a vonatom 11-kor megy, így kész kellett lennem. Megreggeliztem, a táskám ruhákkal meg midnennel az asztal alatt volt. Nem adtam a kezeim közül xD

Tudni kell rólam, hogy szörrrrrrnyen parázok egyedül vonatozni. Márpedig akárhányszor megyek Fehérvárra vagy most ugye Dunaújvárosba, muszáj egyedül mennem, Peet híján ( :( )

Nagyon szeretem anyát. Kivitt az állomásra, és amíg nem jött a vonat, érdekes dolgot mesélt el a Krisztáról (ő apám exfelesége, a húgom anyja). Mesélte, hogy volt neki stúdióskorában egy Ági nevű barátnője, aki rám kicsiként rengetegett vigyázott (nem emlékszeeeeem, hüpp), és hogy ő mesélte, hogy milyen jóba lett az Operett Színház jegypénztárosával, ezzel a Krisztával. Aztán mikor egyszer csak úgy felugrott hozzá, apám nyitott ajtót, és az Ági nagy zavarban volt, mert anya jó barátnője, rám sokat vigyázott, estébé. És hogy a Kriszta mondta, hogy hát igen, ő tudja, hogy az Iminek lánya van meg felesége, de hogy ő még így embert nem szeretett, és ő megvárja az Imit, ha az kell. És a lényeg, hogy Ági és Kriszta kapcsolata megszakadt ezért, amit Ágiban nagyon tisztelek. Azt hiszem, nagyon jóba lettem volna vele. De ettől a Krisztára nem tudok rossz emberként tekinteni, emrt egy nagyon helyes nő, és imádom. Úgy törődött velem mindig, mintha ő lenne a második anyám..Egy pillanat.. Betti a második anyám, akkor Krisznek csak a 3. hely jut.

A lényeg, hogy volt min gondolkoznom a vonatúton. Dóriéknak nem is mondtam, de azt hiszem, nem akartam a saját gondjaimmal cseszegetni őket, mikor röhögni gyűltünk egybe.

Nna, időben valahol fél12 tájékán lehetünk. Pusztaszabolcsnál kicsit megijedtem, mert azt hittem, nem megy tobább, holott nekem Dunaújvárosba kell lennem 20 percen belül! Túl sokat időztünk ott, plusz még mindenki le is szállt az én kocsimból, még a kalauz is és áááhh. Aztán úgy az út felénél elkezdett fájdogálni a hasam is. Úgy, ahogy a Vénuszlakóknak egy hónapban minimum egyszer. Mondtam, remek, össz-vissz 2 betétet hoztam vészhelyzetre. De megnyugodtam, mert Dórihoz mentem, aki végtére is lány, úgyhogy..höh..

Aztán..IGGEN! "Dunaújváros, végállomás következik!" És ennek a mondatnak úgy megörültem, mint egy karácsonyra áhított ajándéknak. Szóval összecuccoltam, és az automatikusan nyíló és záródó ajtóhoz siettem. Messziről már a peronon várakozókat figyeltem, ÉS IGGEN! Megpillantottam őket! Nagyon jó érzés fogott el, hogy nem is kint a parkolóban vagy az állomás előtt, hanem a peron mellett vártak. Leszökkentem a járműről, és megcsapott az a híred, Dunaújvárosi meleg..na jó, nem híres..de Dunaújvárosi :P (klímás volt a vonat xD). Elindultunk egymás felé, mint a Tűzszekerekben, és egy hatalmas öleléssel köszöntöttem őket. Mint Dóri blogjában olvashattam, fájlalja a nyakát xD. Mindegy, meséltem neki vonatos kalandjaimról xD Aztánöö Dalma elvezetett a parkolóba, ahol anyukája várt a jó hideg kocsival. Bemutatkoztam, és annyira jó érzés volt látni olyan embereket, akikről eddig csak betűkön át tájékozódhattam. Azt hittem, lesz legalább 20 percem Dalma anyujával cseverészni, hogy leszűrhessem, milyen ember, de 5 perc múlva közölték a lányok, hogy megjöttünk. Mondtam, hogy jó xD. Dóri körbevezetett a kertben, bemutatott a kuytusainak. TÖK ARI MINDKÉT KUTYÁD! De a nagyot jobban megkedveltem. Talán mert elmondtad, hogy mindenki tőle fél xD. Aztán találkoztam Dóri szüleivel is. Vittem ajándékot mindenkinek. Apukának pezsgőt (nehéz volt xD), anyukának konyharuhát, Norbinak farmeros mappát, Dórinak meg cuki kutyusosat. Meg is kaptam a magamét, hogy miért hoztam ajándékokat. Anyum szerint illik, ha vendégségbe megyünk, így szerintem is. Aztán bevonultunk Dóri szobájába a 2 lánnyal, és mivel én leültem rajzolgatni, ők is leültek. Mármint Dalma nem. Tényleg, miért nem? xD Aztán karakter-labdáztunk (új játék xD), ami kb annyiból állt, hogy mondtál egy szerepes karaktered nevét, és továbbdomtad a labdát. A vége fele szenvedtünk rendesen xD. Főleg én meg Dalma xD. De segítettünk egymáson mindig, ha volt ötletünk, és olyankor nekünk nem volt kit mondani xD Poén volt. Gondoltuk, utána megnézzük az Igazából szerelem c. filmet. Ahogy észrevettem, a csajok elröhögcséltem egy.egy poénon. Én már sajnos láttam ezt a filmet, de hát ez van. Ezeregyedjére is meg tudnám nézni (L). A kedvencem Julia és Mark kapcsolata. Mark az, akinek a legjobb haverja elvette élete szerelmét. A másik meg a miniszterelnök és a..nem is tudom, kije xD alárendeltje. És hát ugye miniszterelnök lévén az ország az első, nem a szerelem. De egy csomó szál van mégh benne, erről egyszer bővebben, másik bejegyzésben. Aztán ahogy vége lett (129 perces volt xD), Dalma hazabuszozott. Mezitlábazás az aszfaltoon (L)

Aztán Dórival magunkra maradtunk. Labdáztunk még keveset, és közben azon derültünk, hogy eljöttem DúV-ig, hogy láthassam őket, ehhez képest Dalma már ott sincs, mi pedig labdázunk egy teniszlabdával. Aztánöö kicsit kellemetlenül kezdtem érezni magam, mert Dóri az a fajta ember, akivel midnenről el lehet beszélgetni. De tényleg. De valahogy mégis a játékunk került szóba. Nem bánom, ne értsd félre, kincset ér a játékunk, de beszélgethettünk volna a bálnák szaporodásáról is. Na jó, igazából csak azt próbálom elkerülni, hogy erre épüljön a kapcsolatunk. De egész jó úton haladok ^^.

Az est fénypontja Andy a négyzeten lett. Dóri említette, hogy legyen már egy új SEBAJ párosunk, én meg mondtam, hogy miért ne? Billy-t most úgyis kórházba küldtem, jót tesz a frissülés. Na jó, de név. Mondtam, hogy Andrea, de húzta az orrát, ezért cselesen benyögtem, hogy Andy. És ez tetszett neki, úgyhogy rámondta az áment az Andreára. Én meg gondoltam, akkor az enyém Andrew, és akkor ő is lehet Andy ^^ furcsa véletlen. Összehoztuk, hogy hogy találkozzanak. A lényeg, hogy véletlenül összekuszálódnak a papírok, és egy lakásba irányítják őket, de senki sem hajlandó elmenni. Aztán hogy milyen háziháború lesz kettejük közt.

Most is épp velük játszunk, nagyon vicces xD

Örömömre nem csak a Sebaj volt a téma, de hajnali 3-ig vidultunk xD Aztánöö...lefeküdtünk. Dumcsiztunk még az ágyba, és Dóri beállított 9-re ébresztőt, de egyikünk sem kelt föl xD. Mondjuk 9 után félóránként felébredtem, és mindig néztem a tükörben, hogy Dóri mit csinál xD. Aztán meguntam, és felültem. Nem sokra rá ő is felébredt. Köszöntem, elmentem fürdeni, majd olyan 11 tájékában elindultunk reggelit készíteni. Végre megtanítottam bundáskenyeret csinálni ^^. Rendesjókislányok vagyunk, ezért elmosogattunk, még a tűzhelyet is letakarítottuk. Ha az anyám ezt megtudja, huhhúú..xD Aztán Dóri ment el fürcsizni, addig beágyaztam nála is, a saját helyemet is. És nem is vette észre :(

Aztánöö..mi is volt...? Dóóri, segíts xD Kicsit labdáztunk, aztán megmutogatta a dolgaimat a gépén, utána kérdezte, hogy akarok-e valamit megnézni neten, és mondtam, hogy onemangát, töltöttek-e Spiral-ra. Ésöö nem xD De a lényge, hogy megmutogattam ezt-azt a mangában, és ha minden igaz, még most is ott ül a manga előtt xD.

Ezt csináltuk 4 órán keresztül, aztán kivittek az állomásra és Sayonara, bye-bye.

Annyira jól sikerült, hogy kitaláltuk, hogy jövőhéten megint. Anya úgysincs itthon, ők meg jöhetnek vandálkodni xD. Nem tudom, az egyik lányt hova teszem aludni, de asszem, megoldható. Nagyon jól éreztem magam, hihetetlenül jó votl Dórival hajnalig röhögni, Dalmával meg irtó jó érzés volt találkozni. Csak látni mindkettejüket ^^ Kár, hogy ma már nem tudtunk talizni, de hát aki dolgozik, számoljon ezzel. :P

Még az az anime-fan csapat jó volt visszavonatúton xD

Jaj, Dóri, köszi a klónmicimackót meg a többi rajzot!!!

Love, csajok!

GGxx

Whááááá, igen, igaz a hír! :) Megszereztem gyermekkorom kedvenc addigüsdamígmárnemmozog-típusú számítógépes játékát!! Te jó ég, micsoda nosztalgikus. Minden emlék beugrik, ahogy a "Press Start" felirat villog az orrom előtt a kiváló grafikával készített intro-logo előtt. Szívem a torkomba ugrik, ahogy elsötétül a képernyő, és az 50 karakter között ugrálgatok. És aztán ráakadok régi kiskedvencemre: IGEN!!

Jam Kuradoberi! Wháá, de régen volt! Annyira szerettem ezt a csajszit, mert gyors volt, és olyan jó combo-kat tudott. És imádtam a haját xD Amit, megjegyzek még fodrász sem tudná utánozni xD. Wáá, és olyan gügye volt xD Ha az ellenfele addig verte, amíg el nem szédült, lecsücsült a földre, és számolta a feje körül szálló madarakat xD Mindene volt a főzés! Igaz, hogy kínai volt, de a játék japánul zajlott. Wáá.

Azon gondolkoztam tegnap, hogy mi volna, ha cosplay-en őt választanám. Jó, lehet, hogy csak szalmaláng és holnap után majd nem őt akarom, de nem lehet olyan nehéz a ruhája. Veszek egy fehér miniszoknyát, piros egyberuhát, azt kidíszítem Jam-éhez hűen, aztán...nem tudom, a haját hogy csinálom meg. nincs olyan hosszú hajam, hogy derékig érő körbe tudnám fogni xD. De még lehet 8)

Nno, akkor íme néhány kép:

Kudarcok napja

Kicsit kivoltam akadva a nap második felében. Olyan apró csalódások értek, mint hogy Nao-chan megint lemondta a találkát, Franci és Szasza nem vette fel a telefont, miután 3x hívtam mindkettejüket, és kiderült, hogy a hármas csajos nálamalvós 2 nap csak nekem fontos. Nagyon ki voltam ütve, és borzasztó mennyiségű csalódást éreztem. Aztán rájöttem, hogy ez nem a világ vége, hisz csütörtökön és pénteken bepótolom az elhalasztott találkozókat :). Aztán ahogy ezeket így írom, az jut eszembe, ahogy Emesével megbeszéltük, hogy találkozunk egy ebédre a Herminában, és mikor megérkeztem, akkor közölte a telefonban, hogy elfelejtette. Azt hiszem, valami ilyemsit érez az ember, ha csalódott. Lehet, hogy nem vagyok annyira fontos ember, mint azt hiszem magamról. Vagy ha mégis, az Emese-féle buktatók jól titkolják. Szóval elég szörnyű nap volt, remélem a holn..mai jobb lesz. Még Dórinak is nekiugrottam, pedig én aztán a legnagyobb híve vagyok az "előbb gondolkozz, aztán harapj"-elvnek. Bocsánatot kértem tőle, és rá is bólintott, de én azért ilyet nem szoktam csinálni, ez pedig meglepett.

Szaszával a találkozás..nem mondom, hogy katasztrófa volt, de elsülhetett volna jobban is. Végig ő beszélt, engem pedig alig hagyott szóhoz jutni, ez pedig csak mégjobban elvette a kedvem.

Azon jár az agyam, hogy vajon tényleg ismernek-e emberek eléggé. Mondjuk akiket barátaimnak hívok. Tudják-e, hogy mi jár a fejemben. Mondjuk nem is baj, ha nem mindig tudják, de amikor egyértelmű hullámokat bocsájtok ki magamból, akkor tessék venni a jeleket.

Csak dalma meg Dóri olvassa a blogomat, így jelzem nekik, ez nem nekik szól xD *akkor minek írja le?*

Letöltöttem gyermekkorom egyik kedvenc számítógépes játékát. Tiszta fura érzés :D Erre szoktam mondani, hogy gyermekkorom eszméjét újra felkapta a szél :)

S.E.B.A.J. - Elnémult szirénák

Épp azon járt az agyam, mikor Dalma megkérdezte, hogy mit csinálok, hogy a Dórival való játszin kívül semmit. Így gondoltam, tudósítok, hogy mi történik épp. :)

Pár héttel ezelőtt azon gondolkoztam, hogy kicsit leeresztettünk játszi terén és fel kéne turbózni valamivel (igaz, hogy én adtam előtte is akciót). Gondolkoztam, mert egy szimpla akció maximum 2 játékot foglal el, ide valami hosszabb kell, valami, ami nem 2 játék erejéig tart, igen ám, de mi, hmmmmmmhmhmhmmmmmMmMmM. És akkor beugrott, hogy a főszereplő fiúm kiütöm. Igen ám, de rákkal nem lehet, hisz az még Dóri ötlete volt még elég régen, amivel az ő karakterét, Billy öccsét sújtotta xD. És mikor Balatonon voltunk, kipattant az isteni szikra. Jó, kicsit morbid, mert úgy találtam rá a stroke-ra, hogy anya legjobb barátnőjének a férje esett át rajta és ő mesélte el, hogy igazából stroke-osnak lenni mit jelent. Valami olyasmi, hogy egy vérrög elzárja az agyban a véreret, és ettől megnő a vérnyomás, ami veszélyes. Meg elzárhat idegpályákat is. És utánanéztem a neten is, már itthon, és akkor találtam rá a kulcsszóra: hajlamörökléses. Ergo a karakterem megkaphatja, ha volt a családban legalább egy olyan, aki átesett rajta. Ez a részlet meg úgyis elenyésző, szóval innentől szabad volt a pálya. Jó régen kigondoltam, aztán csak most jutottunk el a kijátszásig. Úgy nézett ki, hogy Billy - szokásához híven ment az öccsét, Kev-et idegesíteni, aki viszont egy közelgő bálra készült volna, ha a fiú hagyja. De nem hagyta xD. A lényeg, hogy elküldte, de mielőtt a fiú kiléphetett volna az ajtón, összeesett, és hát elég nehezen kapott levegőt. Kev kihívta az orvost, aki elmondta neki, hogy ha 2 percen belül nincs itt a mentő, nem éli túl. No, akkor uccu, mentővel beautóztak a körzeti kórházba, ahol a főorvos pontosabb utasításokat adott Kevinnek, hogy miféle eljárások következnek, mi a prognózis, meg ilyemik. Kev enyhén szólva ledöbbent, mikor megtudta, hogy a bátyja amellett, hogy ágyban felvő beteg lesz minimum egy hétig, még le is bénul a jobb oldala, a karja a lába. Aztán nagynehezen rávette magát, hogy bemenjen a fiúhoz, aki érdeklődve várta, hogy mit mondott az orvos. Kev tömören, de tényleg tömören, 2 mondatban el is mondta. Aztán, ki tudja, miért, el akart menni, Billy pedig meglepődött. Csak most jött, hova menne? És akkor Kev a fejéhez vágta, hogy fogadjunk, Billy csak azért lépett be az életébe, hogy átgázolhasson rajta és tönkretegye, mert az sikerült, és hogy ő nem fogja hónapokig pátyolgatni. Majd elment. Billy pedig köpni-nyelni nem tudott. Azt sem tudta, Kev miért vágja ezt mind a fejéhez, és bár nem haragudott az öccsére, borzasztó nagyot csalódott benne. És ahogy Kev elment, el is kezdett keservesen sírni. De lám, a sors ironikus, az ajtó túloldalán meg Kevin ücsörgött a falnál, zokogva. Aztán egy fél nappal később Kevin visszajött látogatóba a fiúhoz, és hát enyhén szólva összeborulás volt. Kev bocsánatot kért, Billy meg mondta, hogy nincs semmi baj, mert az öccse, és sosem tudna rá haragudni, mert teljesen megérti az érzéseit. Aztán Kev elment vacsoráért magának meg a fiúnak.

Pákozdiéknál :)

Nnaöö hát úgy összességében nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Baromi szép házban laknak, még szauna is volt, amire irigy vagyok, mert szinte alig használják >.<. Én meg majdnem minden nam használnám, mert imádom. A lányok szobája is nagyon szép. Még mindig nehezen veszi be az agyam, hogy Réka az idősebb. Sokkal alacsonyabb Petránál, aki pedig velem egyidős. Nna, a lényeg, hogy elvittem egy gyerekkori videófilmet, amin mind a hárman rajtavagyunk. Úúúúúgy röhögteek xD. Jó, mondjuk én is xD. Az úgy aranyos volt. Aztán Réka elment a fiújához (erről az jut eszembe, hogy én már szingli vagyok :'( ) és Petrával beszélgettünk. Meséltem neki a lovastáborról, és úgy tűnik, meghoztam a kedvét egy kis pacigoláshoz. Fura, mert azt hittem, Rékával jobba leszek, de ezek szerint én is tévedhetek. Aztán megkajáltunk, volt zöld sali meg pipihusi, Barnabás durranásig zabálta magát xD. Na jó, nem a sebészeten kötöttünk ki. A hazaút végülis normálisan telt, leszámítva, hogy Barnabás visszadumált a GPS férfihangjának, hogy fogja már be xD.

Sajnálom, hogy a mára kitűzött programom halasztani kellett, de valahol éreztem xD. De úgyis bepótolom, szóval emiatt nem aggódok :P

Aztán holnap Boráros tér ÉS FRANCI ÉS NAO-CHANOM!!! Én kicsi Lájön-bébi-m ^^

ALIG VÁROM, halljátok? Igaz, még nem tisztázott, hogy hányra, hol tali és mit csinálunk, de ha Nao-chant láthatom, az megér mindent :D

Vagy valami hasonló.

Egy vasárnap - nosztalgia

Úgy érzem, ma reggel kissé bal lábbal keltem. És bár tiszta erőből kopogok a gépen, úgy érzem, leragad a szemem xD Egy kicsit jobb kedvem lett, hogy beszéltem Dórival, és hogy anyától kaptam egy új tornacipőt a gyűjteményembe, de ugyanolyan vacakul érzem magam.

De ahogy a tegnapi Savoya-zás jut eszembe, kósza mosoly szökik az arcomra. Annyira szeretnék több időt tölteni az édesanyámmal. Úgy, mint régen. Mikor kicsi voltam, anya és apa elvált, én meg kettesben maradtam anyuval, egészen 8 éves koromig. És borzasztóan szerettem, mert mindent együtt csináltunk, még olykor együtt is aludtunk. Emlékszem azokra a bő vacsorákra, mikor ültünk az ágyban és a tálca fölött haraptam a zsömlét, anya meg a hagymát és szalonnát. Emlékszem arra is, hogy éjszakánként, lefekvés előtt mindig AnimalPlanet-et néztünk. És mindig elvitt ahhoz a műemlékhez, amit én Eü-nek hívtam (tulajdonképpen azt hiszem, egy Sztálin-csillag volt). És emlékszem arra is, hogy nem akartam elmenni a nagymamámhoz vasárnapi ebédre, mert a plüssmacskám "begolyózott". És emlékeimben él az is, ahogy csörgött a telefon, míg anya kutyát sétáltatni volt, és én vettem föl, és a Tibsó volt.
"- Halló?
- Szia, Sacikám, az anyát keresem, otthon van?

- Elment kutyát sétáltatni.
- És nem tudod, vitte a mobilját?
- Igen.
- És nem tudod véletlenül a telefonszámát?
- De igen.
- Nagyszerű, akkor várjál, írom!
- 06-20..a többit nem tudom.."

Hajh..de aztán anya szerelmes lett az alattunk lévő kisbolt eladójába, Gyuriba (aki most az öcsém édesapja), és onnantól kezdve..nem voltam hanyagolva, csak ez az ÉdesKettes életmód megszűnt létezni. De hát még kislány voltam, ez akkor nekem fel sem tűnt, csak így utólag, hogy belegondoltam. Jó volna visszamenni az időbe és újraélni ezeket a csodálatos éveket. Kiélvezném minden percét. Csak Én és az Édesanyám :)

Let's Start!

Nno, hát először is üdvözlök mindenkit a sö..izé..a blogomban, ami mostmár..höh..végtére is az enyémnek mondható :)
Hogy miért is hoztam létre?
- Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen ember is vagyok. És végülis arra jutottam, hogy külsőre olyan, mint bármelyik másik. De arra is rájöttem, hogy ezzel a ténnyel én nem vagyok boldog. azt akarom, hogy MINDENKI tudja meg, hogy valójában milyen is vagyok. IGEN, Te is, aki épp olvasod ezt a bejegyzést. Aztán az is eszembe ötlött, hogy akkor írok egy naplót. Igen ám, de ahhoz lusta vagyok, meg kézzel írni fárasztó, különben is, itt van nekem a gép, itt ülök majdnem egész nap, miért is ne vezessem le itt életem pillanatait?
Szóval így kötöttem ki a blognál. Úgyse olvassa senki, tehát arra tökéletes, hogy én itt elirogassak ezt-azt :P
Hogyan tovább?
- Hát, gondolom én itt elleszek olykor-olykor, ha épp nincs dolgom. Nézzétek el nekem, még csak tanulom a blogozást. Majd ha elég ügyes leszek, foglalkozok a design-nal is, hisz tudom, hogy anélkül üresnek tűnik az oldal. Majd igyekszem, jó? :D
Aztánööööööö...aztánaztánaztán...
A barátnőim biztos ezer örömmel segítenek majd rendezgetni ezt a picinyke helyet, ami az enyém.

Voltunk anyuval a Savoya-ban, és borzasztó jól éreztem magam!!! Szeretem anyát.. Főleg mikor kettesben vagyunk, és elökörködhetünk minden marhaságon. Kicsit sajnálom, hogy Barnabás és Gyuri miatt ez nem tud állandósulni, de hát családban élni ilyen. Így aztán nem bánom :)
De ez a pár óra felvirágoztatja a lelkem. Mindenen, de szó szerint mindenen röhögünk. Azon, ahogy parodizálom a nagymamámat, hogy idézek rádiókabarékból, összesúgunk emberek mögött, elröhögcsélünk egy-egy bolti terméken és kinevet, mikor elhagyom a strandpapucsom.
Több ilyet kéne beszervezni.
Hallod, Anya?!

:)