Nno, hát először is üdvözlök mindenkit a sö..izé..a blogomban, ami mostmár..höh..végtére is az enyémnek mondható :)
Hogy miért is hoztam létre?
- Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen ember is vagyok. És végülis arra jutottam, hogy külsőre olyan, mint bármelyik másik. De arra is rájöttem, hogy ezzel a ténnyel én nem vagyok boldog. azt akarom, hogy MINDENKI tudja meg, hogy valójában milyen is vagyok. IGEN, Te is, aki épp olvasod ezt a bejegyzést. Aztán az is eszembe ötlött, hogy akkor írok egy naplót. Igen ám, de ahhoz lusta vagyok, meg kézzel írni fárasztó, különben is, itt van nekem a gép, itt ülök majdnem egész nap, miért is ne vezessem le itt életem pillanatait?
Szóval így kötöttem ki a blognál. Úgyse olvassa senki, tehát arra tökéletes, hogy én itt elirogassak ezt-azt :P
Hogyan tovább?
- Hát, gondolom én itt elleszek olykor-olykor, ha épp nincs dolgom. Nézzétek el nekem, még csak tanulom a blogozást. Majd ha elég ügyes leszek, foglalkozok a design-nal is, hisz tudom, hogy anélkül üresnek tűnik az oldal. Majd igyekszem, jó? :D
Aztánööööööö...aztánaztánaztán...
A barátnőim biztos ezer örömmel segítenek majd rendezgetni ezt a picinyke helyet, ami az enyém.
Voltunk anyuval a Savoya-ban, és borzasztó jól éreztem magam!!! Szeretem anyát.. Főleg mikor kettesben vagyunk, és elökörködhetünk minden marhaságon. Kicsit sajnálom, hogy Barnabás és Gyuri miatt ez nem tud állandósulni, de hát családban élni ilyen. Így aztán nem bánom :)
De ez a pár óra felvirágoztatja a lelkem. Mindenen, de szó szerint mindenen röhögünk. Azon, ahogy parodizálom a nagymamámat, hogy idézek rádiókabarékból, összesúgunk emberek mögött, elröhögcsélünk egy-egy bolti terméken és kinevet, mikor elhagyom a strandpapucsom.
Több ilyet kéne beszervezni.
Hallod, Anya?!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése