Kicsit kivoltam akadva a nap második felében. Olyan apró csalódások értek, mint hogy Nao-chan megint lemondta a találkát, Franci és Szasza nem vette fel a telefont, miután 3x hívtam mindkettejüket, és kiderült, hogy a hármas csajos nálamalvós 2 nap csak nekem fontos. Nagyon ki voltam ütve, és borzasztó mennyiségű csalódást éreztem. Aztán rájöttem, hogy ez nem a világ vége, hisz csütörtökön és pénteken bepótolom az elhalasztott találkozókat :). Aztán ahogy ezeket így írom, az jut eszembe, ahogy Emesével megbeszéltük, hogy találkozunk egy ebédre a Herminában, és mikor megérkeztem, akkor közölte a telefonban, hogy elfelejtette. Azt hiszem, valami ilyemsit érez az ember, ha csalódott. Lehet, hogy nem vagyok annyira fontos ember, mint azt hiszem magamról. Vagy ha mégis, az Emese-féle buktatók jól titkolják. Szóval elég szörnyű nap volt, remélem a holn..mai jobb lesz. Még Dórinak is nekiugrottam, pedig én aztán a legnagyobb híve vagyok az "előbb gondolkozz, aztán harapj"-elvnek. Bocsánatot kértem tőle, és rá is bólintott, de én azért ilyet nem szoktam csinálni, ez pedig meglepett.
Szaszával a találkozás..nem mondom, hogy katasztrófa volt, de elsülhetett volna jobban is. Végig ő beszélt, engem pedig alig hagyott szóhoz jutni, ez pedig csak mégjobban elvette a kedvem.
Azon jár az agyam, hogy vajon tényleg ismernek-e emberek eléggé. Mondjuk akiket barátaimnak hívok. Tudják-e, hogy mi jár a fejemben. Mondjuk nem is baj, ha nem mindig tudják, de amikor egyértelmű hullámokat bocsájtok ki magamból, akkor tessék venni a jeleket.
Csak dalma meg Dóri olvassa a blogomat, így jelzem nekik, ez nem nekik szól xD *akkor minek írja le?*
Letöltöttem gyermekkorom egyik kedvenc számítógépes játékát. Tiszta fura érzés :D Erre szoktam mondani, hogy gyermekkorom eszméjét újra felkapta a szél :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése