Igen! Holnap lesz 17 éves az én csöpp kicsi bogárkám ^^ Nem tudom, hogy fogom megünnepelni, hisz se barátai, és a felhajtást sem szereti a szülinapja körül, jobbára nem is ünnepli. De emlékezetes lesz, az biztos! Kitalálok valamit! ^^ Félj, Ayu-chan!
Gondoltam, egyszer megkérdezem tőle, miért gyűlöli a születésnapjait. Aztán rájöttem, hogy tudom a választ. Mert minden egyes év közelebb viszi a halálához. Jóó, tudom, ez jóformán mindenkire igaz xD Csak hogy ő nem fogja megérni az öregkort :S Sőt. Ahogy betölti a 18. születésnapját, valószínűleg azonnal kómába esik, hogy aztán pár napos lélegeztető-gépre kötés után elaludjon. WhhááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁ! NEMAKAROM! NEMMNEMMMM!! >.<
Aki ismer, tudja, hogy ritkán bánok meg dolgokat. De ezt megbántaaam! :( 18 lesz egy év múlva és még egy barátnője sincs! A nővérén kívül nemhogy nő, de senki nincs az életébe! És Kiyo-chan valahol jót röhög a markába. Szóval szörnyű érzés. Ő a főkarakterem, hogy lehettem ilyen köcöööög?! xD Na jó, igaz, hogy az alapötlet a mangakáé, de Ayu-chan most, perpill az Én karakterem! Tegnap csak belegondoltam a halálába, és négyszer bőgtem el magam. Nézzetek hülyének. Nyugodtan, csak tessék, rajta! xD Most lehet, nem sértődök meg. Anny mindent nem csinált még. Nem tanult meg sírni, nem találta meg az égető, elporlasztó szerelmet, nincsenek gyerekek, akik a nyakába csimpaszkodva az őrületbe kergessék. Nem zongorázott 14 éves kora óta, és nagyon szeretne még egyszer színpadra lépni egy szál zongorával. Szóval gyakorlatilag még nem is élt. És szegény olyan nehéz természetű ^^" A suliban sem szeretik, mert nem beszél senkivel. Alig élt. És egy év múlva ez már sehol nem lesz. Arról nem beszélve, hogy nem lesz, aki kijárjon a sírjához. Mint ahogy a temetőben nyugvók sosem magányosak, mert valaki mindig kimegy, sőt, még beszélgetnek is a sírkövekkel. Vele ki fogja ezt megtenni? :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése