Nosöö, hát, olvasgattam itt-ott, mindenkinek a blogjában, és arra az elhatározásra jutottam, hogy írok egy bejegyzést, ami csak és kizárólag, minden tekintetben, teljesen és 220%-ig a barátaimról szól. Megpróbálok mindenkit felsorolni, aki jelentős szerepet foglal az életemben - a családomon kívül. Most, ahogy így gondolkozom, elég nehéz összeszedni mindenkit, de azt hiszem, azok, akik jelentős szerephez jutottak az én szerény életemben, azok...:
(Nem feltétlenül fontossági sorrendben értendő!)
Dóri: Most kéne non-snassz-nak lenni, ugye? Aaaazt hiszem, az a legcélszerűbb, ha azt írom le, milyen érzés vele lenni csak úgy, mintsem inkább hogy ő milyen ember (úgyis tudja xD). Amikor először beszéltem vele msn-en keresztül, bevallom egész őszintén, feszengtem. De nem miatta(d), hanem mert úgy éreztem, hogy eget rengető humorérzéke van, és igen, legelőször ezt vettem észre benne. És mint mindenkinek, aki ember, neki is voltak dolgai. Furcsaságai, hóbortjai, mint például egyik pillanatról a másikra való elkedvtelenedés, elanyátlanodás, sötét-auranövesztés rekordidő alatt, és eleinte piszok nehéznek éreztem kezelni az ő emberi hullámvölgyeit (de talán csak azért, mert nekem csak nagyon rotkán vagy szinte sosem voltak). Aztán, ahogy telt az idő, és sokat beszéltünk, egyre többet, kezdtem szép lassan ráébredni, hogy mi lakozik a fejében, mi van a lelkében, és mire gondol. A lényeg, hogy hamar összeszedtem magam, és meglepően gyorsan alkalmazkodtam hozzá. Nem tudom, biztos valamennyire ő is alkalmazkodott hozzám. Dóri? xD Aztán mikor először találkoztunk, láttam egy másik oldalát. Eleve kicsit furcsa nekem, hogy nem betűkön keresztül látok valakit, hanem ott áll előttem, teljes valójában az a személy, akit tisztelek (igen, jól olvastad). Szerencsére mindketten hamar oldódtunk, és túlláttam a betűkön, sőt, még a fölöttem magasodó példakép-szerűségen is.
Dórival lenni csak úgy, olyan, mint..nem is tudom. Mézédes dinnyét eszegetni a homokos tengerparton vagy fagyit nyalni a hegyek közt egy kis viskó erkélyén. Tökmindegy, hol vagyunk, mindig úgy tudunk ellenni, mint az ikrek. Na jó, talán nem, de kicsit olyan, mintha a nővérem lenne (annak ellenére, hogy fiatalabb nálam xD {talán mert magasabb nálam}). Tény, hogy kettőnk közt én vagyok a....komolyabb? nem, nem vagyok komoly, de nem is vagyok érettebb nála..Igazából én vagyok a legidősebb, és valamilyen szinten anyáskodó vagyok xD. Megtanítottam bundáskenyeret meg rántottát sütni. Mintha nagyon morbid módon a lányom lenne. Mindig simogatom az anyamadár-szárnyaimmal. Szeretem megölelni, mert jó érzéssel tölt el, és szerintem egy ölelés személyhez kötött. Idegent vagy utált személyt nem ölelsz meg. De ha valakinek odaadod az ölelésed, az jelent valamit. Én pedig szeretem őt megölelni, mert azzal úgy érzem, nekimegyek egy buldózerrel annak a falnak, ami köztünk van, és a tégláknak, ami a köztünk lévő különbségeket szimbolizálja. Szeretem, ahogy mindenen el tudunk röhögcsélni, szeretem, ahogy egymás legapróbb dolgait és mélységesen átérezzük, és ha rossz kedvem van, neki is egy kicsit. Legalábbis ez nálam így van. Szeretem azt is, ahogy játékba tervezünk be, és egyszerűen imádom, hogy nem csak erről tudunk beszélni. Szeretem, hogy bizalmaskodhatok valakivel.
Dalma: Dalmával a kapcsolatom..fuhhú, mintha tüzet tűzzel oltana az ember. Úgy támadjuk egymást olykor, mint ha most a torka lenne a cél, aztán a két tűzcsóva eggyé fonódik, és pár perc/nap múlva újra egymás nyakában röhögük. Azt hiszem, egy elég gyenge se Veled, se Nélküled fűz össze minket. Mert igaz, hogy kb annyit beszélek vele egész nap, hogy szia, micsi?, de azért ha nem lenne, hiányozna. Szeretném, ha jobban megnyílnál, okés? Nem akarlak így elkönyvelni, de ehhez segítened kell!!
Peet: Igaz, hogy már szakítottam vele, de mindigis olyan havert szerettem és szeretnék magamnak, amilyen Ő volt. Akivel el lehet röhögcsélni minden marhaságon, de sírhatok a vállán, mert akkor sem röhög ki.
Orsi: Ha meg akarom mondani az őszintét, még csiszolnunk kell a kapcsolatunkon. Havernak tökéletes, humoros, lehet vele beszélgetni, mert intelligens és ha én kifogyok a témákból, ő talál újat. Mindezek ellenére a barátomnak hívom, de azért Dórit és Francit nem éred utol :P. Pedig még van egy csomó minden, amit barátok lévén nem csináltunk.
Emese: Mikor először beszéltem vele(d), őszintén, ő volt a szimpatikusabb, pedig Orsival előbb megvolt az összhang. Emesének valami olyan egyedi stílusa van, amit csodálok, mégis, a másik szememmel kinevetem, mert aranyos. Szeretem, ahogy raptorkodik, vagy pöszén, gyerekesen beszél, ahogy idézget a Némóból. Szeretek vele malmozni meg amőbázni, főleg fizika órán xD
Szandi: Emsi padtársa, mögöttem ül. Nagyon szeretem, imádnivaló stílusa van, holott nagyon különbözünk. De kedves csajszi, szeretem.
Franci: Ő a legrégebbi barátnőm, azóta ismerem, amióta a világon van. És végülis, igen. Gyermekkorunktól fogva össze vagyunk nőve, és nem csak etikából jártunk át egymás születésnapi zsúrjaira. Ez a furcsa összhang igazából kb 12 éves korom óta van meg köztünk, mikor elhívtam lovastáborba, ahova bizony mostmár lassan öt éve járunk együtt, megszakítás nélkül. Szeretek vele lenni, bár ő kicsit mélyebb barátom, mint az Orsi mondjuk. A mi kapcsolatunk nem a humorra épül föl, hanem az egymás iránt érzett kölcsönös szeretetre. Van ilyen?
NAGYON SZERETLEK TITEKET, HALLJÁTOK?? LÁTJÁTOK?
Köszönöm, hogy itt vagytok nekem, okés? De ne hagyjatok itt, mert nem állok veletek szóba! (Peet kivétel)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése