Egy vasárnap - nosztalgia

Úgy érzem, ma reggel kissé bal lábbal keltem. És bár tiszta erőből kopogok a gépen, úgy érzem, leragad a szemem xD Egy kicsit jobb kedvem lett, hogy beszéltem Dórival, és hogy anyától kaptam egy új tornacipőt a gyűjteményembe, de ugyanolyan vacakul érzem magam.

De ahogy a tegnapi Savoya-zás jut eszembe, kósza mosoly szökik az arcomra. Annyira szeretnék több időt tölteni az édesanyámmal. Úgy, mint régen. Mikor kicsi voltam, anya és apa elvált, én meg kettesben maradtam anyuval, egészen 8 éves koromig. És borzasztóan szerettem, mert mindent együtt csináltunk, még olykor együtt is aludtunk. Emlékszem azokra a bő vacsorákra, mikor ültünk az ágyban és a tálca fölött haraptam a zsömlét, anya meg a hagymát és szalonnát. Emlékszem arra is, hogy éjszakánként, lefekvés előtt mindig AnimalPlanet-et néztünk. És mindig elvitt ahhoz a műemlékhez, amit én Eü-nek hívtam (tulajdonképpen azt hiszem, egy Sztálin-csillag volt). És emlékszem arra is, hogy nem akartam elmenni a nagymamámhoz vasárnapi ebédre, mert a plüssmacskám "begolyózott". És emlékeimben él az is, ahogy csörgött a telefon, míg anya kutyát sétáltatni volt, és én vettem föl, és a Tibsó volt.
"- Halló?
- Szia, Sacikám, az anyát keresem, otthon van?

- Elment kutyát sétáltatni.
- És nem tudod, vitte a mobilját?
- Igen.
- És nem tudod véletlenül a telefonszámát?
- De igen.
- Nagyszerű, akkor várjál, írom!
- 06-20..a többit nem tudom.."

Hajh..de aztán anya szerelmes lett az alattunk lévő kisbolt eladójába, Gyuriba (aki most az öcsém édesapja), és onnantól kezdve..nem voltam hanyagolva, csak ez az ÉdesKettes életmód megszűnt létezni. De hát még kislány voltam, ez akkor nekem fel sem tűnt, csak így utólag, hogy belegondoltam. Jó volna visszamenni az időbe és újraélni ezeket a csodálatos éveket. Kiélvezném minden percét. Csak Én és az Édesanyám :)