Sok jó és egy rossz

Nna a jó hír mostan az, hogy szerelmes vagyok az osztályomba. Bizony, még azokba is, akiket zsigerből gyűlölök, mert gyűlölnek. Valahogy most alábbhagyott az engem piszkálás. Néha-néha elvétve van egy galacsin vagy sziszegés, mikor beszélek, de ezeket már nem veszem magamra. Rájöttem, hogy amit tavaly az elvárás-fára tűztem a Magamtól címszó alá, teljesült. Ugyanis azt tűztem ki, hogy jobban tanuljak és nyitottabb legyek mások felé. Elhatároztam múlt hét csütörtökön, hogy jobban fogok tanulni, igenis és abból is rákapcsolok, amit eddik vastagon és magasról. :) Aaa másikat meg azért tudom, hogy teljesült, mert már nem csak orsival meg Emesével beszélek, hanem Rebekával, Németh Katival, Krisztivel, Lovász Nikivel, Szandival, Kláráékkal. Szóval..most jól érzem magam ^^ Valamilyen belső tisztulást érzek.
Valamiért még mindig 37.3 vagyok, ami kicsit aggaszt, de holnap kardiológia.

Nna, a rossz az, hogy tegnap csúnyán összekaptunk Dalmával, mármint Dóri meg én. Amiért fáj a szívem, de hát nem az én hibám, és nem is Dórié. Az egész azért van, mert vannak hülye emberek, akik nem veszik észre magukat. Lehet, hogy ezért ment fel a lázam -.-. Gáz lenne, ha blogon keresztül venné észre magát az illető, úgyhogy nem is részletezem. A lényeg, hogy rohadtul elment a kedvem a vele való találkozástól, és msn-en sem ír rám. Szegény Dóri.

Aztán még Franci. Felhívtam valamelyik nap, hogy megosszam vele, vele szeretném megünnepelni a születésnapom az ismert okok miatt, de mielőtt bármit is mondhattam volna, elkezdte mesélni, hogy mi volt a próbán, és hogy rájött, hogy az összes ember milyen önző, és hogy ő tulajdonképpen mennyire barátok által mellőzött. És az úgy nem esett jól. Kicsit pityeregtem is, hála az égnek, hogy tudok halkan, aztán elmondtam neki, hogy miért hívtam fel. Hát, enyhén szólva hülyén jött ki az a beszélgetés.

Ani meg menjen a sunyiba. Odabattyogon szünetben Emeséhez, aki az Anival beszélget, és nagy lelkesen elkezdem mesélni, hogy anyát kiengedték a rendőrségről, merthogy az történt, hogy júliusban koccant ésatöbbiésatöbbi, és az Ani beszólt, hogy minek mesélsz el mindent, mikor senkit sem érdekel? És azt mondtam neki, hogy azért, mert tudtommal ezek az alapfeltételei egy értelmiségi beszélgetésnek. Emese meg, mielőtt kitört volna a 3. világháború, közbevágott, hogy amúgy is megkérdezte volna, hogy mi történt meg minden.

Szóval Ani nagyon nem bír engem. De nem baj, én sem őt. De csak mert nem bír elviselni.
Ofőn lehet, hogy hibáztam egy nagyot. Szóba került, hogy elmegyünk moziba, és felvetődött a Fel! én meg nagy lelkesen odafordultam Szandihoz, és elújságoltam neki a nagypapám szerepét. És utólag belegondolva ez egy kicsit nagyképű volt, dicsekvős, amilyen én nem vagyok. Ani vágta is a pofákat, de Szandi egész jól fogadta.

Hoppá, kicsit több a rossz, mint a jó xD Nem baj, maga vagyok a vidámság ^^

Tsók