Tudjátok, mit?

Hiányzott a blogom. Nagyon furcsa, talán Dóri hozta meg a kedvet hozzá, hogy kicsit felfrissítsem ezt a helyet. Olyan rég nem lett hozzányúlva. Szerintem régen nagyon jól vezettem, kicsit sajnálom, hogy visszaesett a színvonala. rengeteg minden van. Véget ért a tanév már 12-én, a bizonyítványom átlaga 3. 6. Annyira nem vagyok büszke rá, de büszkébb vagyok, mint egyesek az osztályomból.Szóval, már javában nyár van. Anya szerint szánalmas nyaram lesz. Semmi betervezett programom sincs, mert a lovastáborban, ahova lovagolni jártam, megszűnik az oktatás. Miért van az, hogy minden jó dolog véget ér, és csak a rossz meg a keserű marad itt? Francival meg Noémival majd keresünk egy új törzshelyet magunknak.



Alig várom a holnapot! Úgy néz ki, hogy utazok Dunaújvárosba és talizok Dórival, meg a két lánnyal. Már nagyon kíváncsi vagyok rájuk. Érdekel, hogy milyen emberek ők valójában. Vajon hasonlítunk-e egy kicsit is? Vajon összeillik-e a humorérzékünk? Igazából nem aggódok, Dóri ott lesz, mint hídépítő, ha nagyon meghal a beszélgetés, majd segít. De nem fog meghalni, azért annál jobb beszélgetőpartner vagyok én. Kicsit izgulok. És alig várom már, hogy Dórit is lássam! Bár a találkozást magát még nem látom át.


Kicsit szomorkás vagyok, mert elment a hőség, 23 fokok vannak. Mondjuk, az jó, de kicsit fázok.
Naná, hogy akkor, mikor a medencét felállítottuk. Jaigen, a nyaramról akartam még beszélni. Nem tudom, menjek-e Balatonra. Minden évben ugyanolyan, csak én vagyok mindig egy évvel idősebb. Mindig strand, mindig árusok, mindig napfény, mindig emberek, mindig bódító, kajaegyvelegillat, mindig elhagyott úszógumik, mindig meztelenül rohangáló kis kétévesek, mindig szúrós fű, mindig vizes törölköző, mindig koszos, vizes törölköző a szúrós füvön...na jó, így kicsit most megkívántam, de csak ezért nem szeretnék lemenni. Anya nem engedte, hogy szeptemberben elmenjek Gyurival meg a Dinamittal Görögországba. Pedig annyira élveztem volna, imádom a mediterrán Görögországot. Fehér ház, kék ajtóval.
Felbuzdultam valamin. Egy kastély. Milyen kastély, ki tudja? Andrássy-kastély! És azt ki tudja, hogy hol van? Tőketerebesen! Ééés az hol van? Szlovákiában, mai neve Trebisov. Gyönyörű, nézzétek meg!

És van saját tava meg kápolnája a kertben!

Szóval anyával beszéltem róla, hogy Andrási lévén olyan jó lenne látni ezt a kastélyt, ami ma már múzeum, szóval be lehet menni és körbenézni. És anya megígérte, hogy ha a fiúk egyszer nem lesznek itthon, elmegyünk ketten, és ott is alszunk, és csak másnap jövünk haza. Alig várom! Olyan jó lesz!

Más.
Dórival már sokat beszéltem erről, de mintha elveszett volna a varázserőm. Elkeserítő, hogy dA-n (http://www.deviantart.com/) milyen rosszul teljesítek. A munkámat, ami fent van január óta, nyilvánosan, összesen 20 ember látta. Elkeserítő! Dóri szerint nem éri meg teperni, úgysem kap az ember annyi elismerést, amennyi kijárna neki. Ehhez képest ő novella.hu-n egy tegnap feltöltött írására 4 pozitív kritikát kapott már. És annyira örülök a sikerének, tényleg, de én miért nem lehetek csak feleennyire sikeres? Tény, hogy nem rajzolok annyit, amennyit eddig rajzoltam, de azért egy kis elismerés jól esne. Anya szerint amíg nem hagyom el a mangarajzolást, nem is fog jönni a siker. Ez nem igaz. Pl. Kajsa rajzait rengetegen nézik, rengetegen teszik a kedvencek közé,pedig szerintem jobban rajzolok nála, neki sok arányossági hibája van, nekem nincs annyi.
Más más.
Anyától jobb fényképezőgépet kértem a szülinapomra a jogsi mellé. Olyat, ami akkumulátoros.
De azzal is leoltott, hogy hát nem is fotózok, minek az nekem?

Hú, de elszomorodtam.

Nna, tsók, később látjuk egymást

S.